A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

A vezérlőcsappantyú közvetlenül a vezérlőrúd segítségével kerül elforgatásra, és olyan magasan áll a vízemelő fölött, hogy a vezérlőrúd első foga nem éri el azt, amikor (mint azt említettük) a víz magassága már az úszóházat elérte és körülvette. A csappantyúnak két bevágása, vagy átvágása van, egy a gőz bevezetésére, egy pedig a kilépő gőz és levegő számára. A vízemelő csappantyújának közlekedőnyílása mindig nyitva van, de a gőzé és a sűrítőé felváltva nyílnak és csukódnak oly módon, hogy ha előbb a gőzcsőnek szabad nyílása van a vízemelőbe, akkor a sűrítő- vagy légszívócső csak azután kezd kinyílni, ha a gőzbevezetőcső teljesen becsukódott, illetve fordítva. Miután a gőz igen nagy gyorsasággal lép ki és be, ezért a nyílásoknak nem szabad nagyon tágasnak lenniök, miután a gőz úgysem tud nagyobb mértékben belépni, mint amilyen mennyiségben a víz eltávozni képes. A csappantyú részére egy 1 1/2 hüvelyknyi szélességű és legfeljebb 6 hüvelyknyi hosszúságú keresztmetszet úgy a gőz-, mint a sűrítőcsőnél teljesen elégséges, egy körülbelül 4 láb átmérőjű és 5 vagy 6 láb hosszúságú vízemelő részére. Olyan igen nagy méretű vízemelőnél, melynek három vagy négy 2 láb átmérőjű vízszívó- és kiöntőcsöve van, akkor a keresztmetszet legfeljebb 2 1/2 hüvelyk széles és 6 hüvelyk hosszú lehet a csappantyúnál. Ha a csappantyú átmérője az úszóházban 1 1/2 hüvelyknyi, akkor a keresztmetszetnél 5 vagy 6 hüvelyk elegendő, a duplánál pedig legfeljebb 8 vagy 10 hüvelyknyi. Ha a gőzvezeték és a sűrítőcső teljesen nyitva van, akkor a csappantyút nem lehet tovább fordítani. De erről elég is ennyi, ez az irányítócsappantyú jóformán semmiben sem különbözik egy gőzhenger irányítócsappantyújától, de maga az irányítás sem attól, amit egy fekvőhengerű gőzgépnél alkalmazunk, ahol az irányítórúd a dugattyúrúd csúszósaiéin ide-oda mozog, és két fog segítségével egy középső vízpermetező is mozog ide-oda, amely a Gelnes-emelő segítségével a gőz- vagy irányítócsappantyút és a kondenzátort nyitja és csukja, éppen úgy, ahogy a valóságban ez a ,Carolina' nevű első gőzhajón felszerelt gőzgépnél jellemző eset volt. Mivel pedig ez általánosan ismert dolog, további összehasonlítás vagy rajz nem is szükséges. A kiömlőcső és a kiöntöszekrény A kiömlőcső a vízemelő nyílásánál a szívócsővel megegyező keresztmetszettel légmentesen kerül felszerelésre, és körülbelül 1 vagy 1 1/2 lábnyira függőlegesen a vízkiöntőszekrénybe kerül beeresztésre. Végénél egy, a szívócsőnél már megtárgyalt lapszeleppel teljesen megegyező szelep foglal helyet, irányítórúddal a közepén, körkerületén csúszótalpakkal, de úgy, hogy ez lefelé és kifelé a vízkiöntő szekrénybe nyílik és záródik. A nyílás működési tere a csőtől a keresztig körülbelül 6 hüvelyk. A vasrudak, amelyek a keresztet hordozzák, fent a csőhöz, lent pedig a kiöntöszekrény nyílásához vannak erősítve. A második kereszt a központos nyitást irányító rúd részre van felszerelve a vízemelőben. A vízkiöntőszekrény nyílása a vaskereszt alatt fekszik, olyan mélyen, ahogyan azt az irányítórúd játéka megengedi (körülbelül 6 vagy 8 hüvelyk) annyira, hogy a vízemelő nyílásától a kiöntöszekrény nyílásáig a távolság körülbelül 2—2 1/2 láb legyen. A kiöntöszekrény úgy veszi körül a kiöntőcsövet, mint egy bő köpeny, úgy, hogy a víz körben, a kiöntőcsőből akadály nélkül, szabadon kiléphessen. Falai záródnak a vízemelő alatt, lényegében hozzá és az eleje felé (vagy pedig, ahogyan a helyzet megkívánja) a vízemelőtől nyitottan vezetnek a szabadba. E falak közül kettő olyan magasan álljon, ahogyan az szükséges, hogy víz fölötte egyáltalán ne follyon át, a 228