A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

harmadik fal pedig a vízpad irányában áll, egypár hüvelykkel alacsonyabban, mint a vízemelő nyílása. Ezáltal a vízemelőből kifelé állandó esés van. A távolság, vagyis a legalacsonyabb fal magassága egészen a legmagasabbig, szorozva a legalacsonyabb fal hosszával, vagyis a kiöntőszekrény szélessége egy olyan keresztmetszetet kell adjon, melynek értéke a kiöntőcső keresztmetszetével legalábbis egyenlő legyen. Ezért a víz onnan épp olyan gyorsan fog a vízpadra ömleni, mint ahogy oda a kiöntőcsőből beérkezik. A lényegbevágó célja ennek a vízkiöntő szekrénynek tulajdonképpen nem más, mint annak segítségével a kiöntőcső és a lapszelep betorkollása zárt állapotban alulról, felülről és minden oldalról vízréteggel legyen körülvéve, és elsősorban a légköri levegőnek káros bejutása a vízemelőbe lehetetlen legyen. Ez a vízkiöntő szekrény gondosan, fából lesz elkészítve, és belülről jó hajós módszerrel eltömítve, miután ez állandóan a belső fal magasságáig vízzel telt állapotban van, és ezért kifelé feszül. Ha különben csak a lényeg: a lapszelep nyitása és zárása lefelé a vízbe, továbbá a kiöntőcsőből a víz szabad kilépése megváltoztatott formánál is elérhető lesz, akkor ezt a formát tetszés szerint meg is lehet változtatni. A kiöntőszekrény nagysága szintén tetszőleges, már amennyiben a síkban elhelyezett nyílás alapterületét és a magasság megadott felső mértékét és a keresztmetszetet a legalacsonyabb faltól szemléljük. A vízpad a szabályozóretesszel A vízkiöntő szekrényből a víz a vízpadra folyik, és a szabályozóretesz alatt a fedett vízjáratokra és csövekre, s ebből a külön reteszből hat darab van a mű meghajtására. A vízpad szintén egy deszkákkal vízállóan elkészített szekrény, amely legfeljebb a kiöntőszekrény legalacsonyabb fala magasságáig emelkedik, és ahhoz vízállóan van építve, 2 láb magassággal, és amelynek szélessége és hossza megközelítően olyan nagy, hogy köbtartalma 18 hüvelyk vízmagasságnál kétszeresen olyan nagy, mint a vízemelőé. A vízpad elsősorban egy vízemelő esetén rendeltetése szerint az egyenlőtlen mértékben kifolyó vizet olyan módon osztja el, hogy az alatt az idő alatt, amíg a vízemelő újra megtelik, sohasem történhessen egyenlőtlen vízlefolyás a kerékre. (Két vízemelőnél, amelyek egymást kölcsönösen kiegészítik és megszívják, a vízpad elégségesen nagy — egyszerű köbmértékegységben.) Ez így tehát szinte egy vízelőtárolót képez. A szabályozóretesz határozza meg azt a vízmennyiséget, amely minden egyes időegységben kifolyhat, vagy pedig ismert hidraulikai számítások szerint azt a vízsebességet, amellyel a víz a szívócsőből a vízemelőbe be fog lépni és azt megtölti; továbbá, hogy milyen meghatározott vízoszlopés gőznyomásnál az ismert köbtartalmú vízemelőből összesen mennyi idő szükséges az egyszeri feltöltődésre és kiürülésre; ismert sebességnél, amellyel a víz a retesz alatt lefolyik, — mekkora legyen a retesz keresztmetszete és nyílásmagassága az egyenletes vízátfolyás elérésére. De a hőmérséklet változása és a légköri nyomás miatt éppen úgy, mint a gőzök sűrítése következtében létrejött feszültség miatt, a számítások nem teljesen pontosak, ezért többféle kísérlettel lehet a retesz magasságát meghatározni, vagy végül is, ami a legkényelmesebb, és az éjszakai időszakban a legbiztonságosabb is, szolgáljon erre a következő önszabályozó retesz. A vízpad belső részén, a reteszdeszkára üreges, fából készült szekrénykét helyezünk el, olyan köbtartalommal, hogy a saját és a benne elhelyezett retesz súlya csak fele olyan nagy legyen, mint a víztestnek a súlya, amennyit ez a fából készült úszó229