A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

sabb és legegyszerűbb a vízemelő részére, ha a szívócső kétszeres átmérőjével és hoszszának 1/4 részével készül. Ennél a megoldásnál a szívócső beszájadzását a lábazat egyik alapvonalához közel, a körkörös erősítésen át vezetjük, míg a kiömlőnyílást éppen olyan közel helyezzük el az ellentétes oldalon levő nyílás közelében, természetesen csak annyira közel, hogy a víz oda- és elfolyása a szívócsőből, illetve bejutása a kiömlőcsőbe mindkét oldali nyílásnál ne legyen túl erős, de ne legyen akadályozott sem. A szívócső betorkollásánál egy kissé süllyesztett helyen van elhelyezve a lapszelepek egyike, úgy, hogy a víz csak akkor tud kifolyni, ha ez körülbelül 3 hüvelykre felemelkedett. Ugyanakkor, ezzel szemben, ha a vízemelő teljesen kiürült is, a lapszelepnél a gőzök káros beáramlásának elhárítása céljából egy körülbelül 3 hüvelyknyi vízréteg bennmarad. Vagy fordítva, a szívócső lábazatában 3 vagy 4 hüvelyk magasságban van egy vízmentes foglalat, amely fölé a szelep még 2 vagy 3 hüvelykkel felülemelkedik, hogy vizét kiönthesse a vízemelőbe. Ebben a foglalatban mindig kell néhány hüvelykes vízrétegnek lennie, hogy a lezárt szelepet megemelhesse. Ez a lábazat megerősítése miatt is kedvező, és a vízkifolyás megkönnyítésére is szolgál. Előnyben kell részesíteni továbbá a homorú pálya fölötti elhelyezést, amely nem jelent más hátrányt, mint hogy egy csekély vízmennyiség a lábazat és a közeli alsó pálya között állandóan a vízemelőben marad. A két lábazati pofát kívülről még egy homorú duplapofával is körül kell venni, hogy a légköri nyomás elől megvédhessük. Ha talán nagyobb mennyiségű víz válna szükségessé, akkor például inkább két szívó- és két kiöntőcső két láb átmérővel lenne elhelyezendő, minthogy egyet méreteiben túlságosan megnöveljünk. A vízemelő egy ilyen esetben kétszer olyan hosszú, de átmérőjében és magasságában nem nagyobb. És ha jobban meghosszabbítanánk, akkor több ilyen vízemelőt lehetne szerkeszteni stb. A külső alak megszerkesztését úgy is irányíthatjuk, hogy például: mintegy 8 láb középátmérővel, hosszában átvágva, minek következtében a magassága nem lesz több, mint 4 láb és köbtartalma, mégis kétszeresét tenné ki az ugyanilyen hosszúságú, 4 láb átmérőjű vízemelő-lábazatnak. Ez így boltozat formájú lenne, mely ívének felét a magasba emeli. Ha munkánkat nagyon nagy arányúan akarnánk elvégezni, akkor itt lehetne egy mintegy befalazott boltozatot készíteni, amely a lábazat pofáján egy gerendán nyugszik, s amelyen a boltozat emelkedik, hátul elég erős tölgyfacölöpökkel, s ilyenkor a szívó- és kiöntőcsöveket a talajszinten átvezetni volna kívánatos. Mindezeket a változatokat idő, hely és körülmények határozzák meg. Az úszó, vezércsappantyú és felszerelésük Az úszó egy légmentesen lezárt, üres, golyó alakú edény vagy szekrény, mely félolyan nehéz, mint az a víztest, amelyet teljesen bemártva kinyomna, ennek következtében szabadon úszik, mindig félig a vízbe merülve. Egy ilyen edény súlya, azaz az általa kinyomandó víztest súlyának fele, mindig elegendő arra, hogy a vezérlő csappantyút bármilyen hőmérsékletnél elfordítani képes legyen. A vezérlőcsappantyú nagysága, mely a vízemelővel arányban áll és a nyitáshoz és csukáshoz szükséges erővel rendelkezik, így meghatározza az úszó szükséges nagyságát és súlyát. így például: 1 köbláb köbtartalommal az úszó a szerelékkel együtt már körülbelül 28 font súlyú lehet, ez pedig biztosítja az elfordítási. Az úszó közepén egy felfelé irányított és fent megerősített sűrűségi vagy vezérlőrúd van, amely — egy légmentesen záró tömszelencén keresztül — a vízemelő fedelén található vezérlőcsappantyút nyitja és zárja; és ugyanakkor az úszót középhely226