A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

Intézet évkönyveit, különösképpen az 1819-es évfolyamot. Az én új gőzkészülékem tulajdonképpen egy javított csőrendszer, amelyet én (az én belátásom szerint) minden vonatkozásában a legjobb gőzkészüléknek tartok. Ez legyen majd a tárgya egy különleges, zárt előjognak, amelyet én Őfelségétől kérni fogok, s amely most nem is tartozik ide. A malomépítő kutatóknak pedig azt mondom: én szállíthatok neked minden másodpercben ennyi és ennyi nagy magassággal rendelkező vizet, használd fel saját belátásod és terveid szerint. Tanulmányozd e tudománynak sokrétű tankönyveit, s felhasználhatod zúzó-, fűrész- és kallómalmokhoz, kalapácsokhoz, húzó-, cső- és kovácsoló vasművekhez, vagy bármihez, ami vízmeghajtással működhet. Továbbá még a sűrítő és a vezérlőnyílás is általánosan ismert és részletesen megismert dolog már a gőzgépeknél, úgyhogy én ezekről csak annyiban beszélek, amenynyiben a vízemelőnél átalakított formában jelennek meg, és csakis az érinteni szükséges dolgokat sorolom fel. Mindezek előrebocsájtása után a vegyi vízemelőnek szerkezete olyan egyszerű és könnyen előállítható lesz, hogy nem kelUiozzá sem rajz, sem modell, hanem csak ez a pontos leírás, vagy esetleg egyes új réslekre és ezek összeállítására van csak szükség, hogy minden szakértő képes legyen minden feladatot — egy bizonyos menynyiségű vizet, egy bizonyos idő alatt, egy bizonyos magasságra felemelni — megoldani. Az új, lényeges alkatrészek, mint már említettem: , víztartály — szívócső — vízemelő' ,úszó a vezérlőrúddal — kiöntőcsó" ,kiöntőszekrény — vízpad — szabályozó retesz' A víztartály a nyílásnál inkább lapos, mint mély legyen, a legkedvezőbb arány az lehetne, ha a víztükör esése egy láb volna, amit a vízemelő, amennyiben a szívócsövek már legalább két vagy három ízben telítődtek, fel is tudna használni. A vízoszlop emelési magassága a szívócsövekben ne legyen mértéken felül magas, nehogy megtöbbszörözve melegítsen, mert az első feltöltés víztömegei nehezen fognak víztartályukba visszaömleni előbb, mint a szívócsövek harmadik feltöltődésénél. A víztartály nyílása és oldalfalai a föld esetleges beszívásának megakadályozására vagy jó fazekasagyaggal és téglával vannak kirakva, vagy tölgyfadeszkákkal lezárva. Az elpárolgás és elömlés miatti, csupán lényegtelen mértékű vízpótlást vagy egy saját kútból vagy patakból lehet a víztartályba vezetni, vagy emberek segítségével naponta odahordatni, vagy pedig egy kis vízjárattal és az ehhez szükséges hosszúságú szívócsővel beömleszteni. A víztartály a többi épülettel azonos tetőzet alá kerülhet, hogy a meleget, mely a gőzök sűrítése következtében a leeső vízben megkötődik, télen a mű befagyástól való védelmére felhasználhassa. Azonkívül ajánlatos ezt egy olyan helyen, kissé megemelt területen elhelyezni, ahol árvízkár nem keletkezhet stb. A szívócső pedig, vagy ha több vízemelő van, a szívócsövek nagyságukban és átmérőjükben a vízemelő nagysága után igazodjanak, de minden egyes szívócsövet a legcélszerűbben úgy kell méretezni, hogy körülbelül egy kiöntéssel lehessen megtölteni, habár akkor sem történik érdemleges gőzveszteség, ha ezek kisebbek, az időveszteség azonban akkor is fennáll, vagy egy vízemelőre több szívócsövet kell alkalmazni, ez a dolog azonban a légmentes zárás szükségessége miatt kényelmetlen lenne, és nem is tanácsos. A szívócső, ha fából készül, tölgyfából a legjobb, és a levegőtől való teljes tömítés elérésére körkeresztmetszetűre kell szerkeszteni, amikor is a külső légköri nyomás a legnagyobb erőkifejtéssel hathat, körül kell venni vas- vagy mégjobb a rozsdásodás és rothadás elkerülésére rézcsövekkel, melyek rézszegecsekkel legyenek megszegecsel224