A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

Másodszor: Ebben a víztartályban, szükség szerint, ahogy azt az építési terv kívánja, egy vagy több szívócső van beállítva, amely egy fönt légmentesen elzárt edénybe (melyet én itt vízkiöntőnek, vagy vízemelőnek nevezek) ömlik. Harmadszor: Ebből indul ki egy vagy több kiöntőcső, kívülről teljesen egyforma keresztmetszettel és ugyanolyan átmérővel, mint a szívócső, egy nyílt vízkiöntőszekrénybe s ezeken át a belsejébe fentről ugyanannyi víz folyik ki a vízemelőből, mint amennyi a szívócsöveken át befolyni képes. Negyedszer: A vízkiemelő külső fedelén elhelyezett vezérlőszelep segítségével és a vízemelőbe beépített csöveken keresztül a leeső víz a belső térbe közlekedik. Itt felváltva a levegőtápcső és -sűrítő segítségével vagy a gőzkészülékbe, vagy a gőzt tartalékoló edénybe kerül. Ebben a vízemelőben belül egy, a vízszinttel emelkedő vagy süllyedő úszó van elhelyezve, melyre egy vas irányítórúd van erősítve, s az hánccsal légmentesen tömítve keresztül van vezetve a vízemelő fedelén. Ez nyitja és zárja szükség szerint a vezérlőszelepet. Ötödször: A víz a nyitott vízátfolyó szekrényből, abban az esetben, ha vízi művek hajtására van rendeltetve, a legbelső oldalakon át a vízpadra folyik. Itt van egy második, előírt méretű és szabályozott víztér, ^aját szabályozó retesszel, ahonnan egy vagy több felülcsapó kerék hajtható meg, szükség szerint külön vízjáratokban, külön, egyedi reteszekkel, és onnan, mint fölösleg, az el nem használt víz megint az alsó víztartályba folyik. Hatodszor: Ha egy bányaakna vizének kiemelése vagy süllyesztése volt a cél, akkor ez a nyílt vízáteresztő-tartály úgy szerepel, mint egy második víztartály, amelyből egy második szívócső ismét egy más, az előbb említettel azonos víztartályba beszívja a vizet, majd ez egy második kiöntőcsővel egy második vízkiöntő-szekrénybe, vagy egy további, harmadik víztartályba szolgál s. i. t. Röviden, ugyanolyan berendezések lesznek sorban felhasználva, amilyenekkel az első bányavizet az első magasságra felemeltük, s annyiszor ismételve állítjuk fel őket, amíg a bányavizet napvilágra nem hoztuk. Megjegyzés: Az egész szerkezet szép leegyszerűsítésére vezetne, ha az első vízemelő kiöntőcsövét azonnal és közvetlenül a második vízemelő szívócsövéhez hosszabbítanánk meg stb. Tehát átfognánk minden nyitott kiöntőszekrényt. Az egyedül a helyi körülményektől függ, hogy megállapíthassuk, hogy emiatt a gőz nagyobb mértékű fogyasztása — tehát a tüzelőanyagé is — gazdaságos-e. A mondottakból is látható, hogy a legfelső rendelet, melyet 1820. dec. 8-án adtak ki, 1. fejezetének 2. § c alpontja értelmében csak a fenti az, ami új, tehát csak ez teszi ki a privilégium tárgyát. Tisztán és világosan írtam le, hogy ennek segítségével minden szakértő a tárgyat a leírás segítségével elkészíteni képes lehessen. így tehát nekem nem szükséges a továbbiakban részletesen körülírni: a gőzkészüléket, annak szükséges nagyságát egy bizonyos mennyiségű és nyomású gőz előállítására, annak felépítési módja szerint, mert itt már csak egy bizonyos mennyiségű és minőségű előállított gőz új felhasználási módjáról van szó. Éppolyan kevéssé kötelességem, hogy leírjam és részletezzem, hogy egy bizonyos esési magassággal milyen köbmértékű víz szükséges, hogy előállíthassuk a felülcsapó vízimalmoknál szükségelt teljesítményt, s hogy mi lehet a legjobb szerkesztési mód a felülcsapó vízikerekeknél és az általuk hajtott műveknél. Ezek vitathatatlanul általánosan ismert tárgyak, hozzátartoznak a gőzgépek tanához és a malomépítészethez, és itt már mint ismert dolgokat kezelhetjük őket. Én csak azt mondom a gőzgépészeknek: én ilyen és ilyen mennyiségű és feszültségű gőz előállítását igénylem, s akkor már te tudod, hogy milyen nagy felmelegítési felületet kell alkalmaznod, a fűtőanyag felhasználása szerint. Ehhez tanulmányozhatod a cs. és kir. Politechnikai 223