A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

hagyta eddigi eredményeit. De lehet, hogy nem adta meg ilyen könnyen magát, de a hajóért és a megvalósításához szükséges tó'ke előteremtéséért évekig tartó küzdelem aláásta a 48 éves feltaláló és vállalkozó egészségét. Mindezek — természetesen — csak feltételezések, amelyeknek hiteles bizonyítékai nincsenek, s talán csak a kiváló műszaki tehetség kudarca feletti sajnálkozás diktálja ó'ket. Nincs kizárva, hogy az elkövetkező' időkben választ kapunk rá, esetleg éppen a berlini levéltárak anyagából napfényre kerül az igazság. Bernhard vállalkozásának sikertelenségében társadalmi-gazdasági és technikai okok egyaránt szerepet játszottak. Egyrészt ilyen bizonytalan kimenetelű, úttörő vállalkozásoknak hazánk viszonyai nem kedveztek. A polgárság, mint hatóerő, csak nyomaiban volt meg, a birtokos osztály a feudális adottságok között — tőke hiányában — saját földjén sem tudott korszerű gazdálkodást folytatni. A költekezés igényével nem növekedett együtt a jövedelem, s a földesúr lassanként elszegényedett. A gabonakereskedelemmel és sószállítással foglalkozó hajótulajdonosoknak lehetett volna erejük a támogatáshoz, ők azonban természetes ellenséget láttak még ekkor a gőzhajózásban. Másrészt a technikai feltételek és szerkesztési tapasztalatok is hiányoztak ilyen hatalmas gép sikeres elkészítéséhez. Maga a 200 LE-s teljesítmény is túldimenzionált volt, hasonló erőkifejtésre alkalmas hajógépek csak a század második felében terjedtek el a Dunán.

48 3. A „CaroIiná"-n alkalmazott találmányok továbbfejlesztett változatai Mint ahogyan a bevezetésben említettük, nemrégen előkerültek azok a részletes műszaki leírások, amelyeket Bernhard Antal szabadalmaztatás végett az Udvari Kamarának benyújtott. Az öt szabadalmi leírás közül kettő a hajózással kapcsolatos. Ez utóbbi két találmányát — a vezérelt vagy más kifejezéssel körhagyós hajólapátkereket és a különleges csőrendszerből álló gőzgépet a gyakoratban is megvalósította a „Caroliná"-n. E gyakorlatban szerzett tapasztalatok után továbbfejlesztette őket, és újból külön is szabadalmaztatta. Az ismertetésre kerülő sorokból kitűnik, hogy Bernhardot régóta foglalkoztatja a vízienergia hasznosítása, hiszen mint gátépítőnek és hídbérlőnek épp elég alkalma volt a víz romboló erejét tapasztalnia. Kezdetben a vízgépek foglalkoztatták, s csak később — a hatékonyabb vízikerekek szerkesztésének feladatán keresztül — jutott el a gőzhajó újszerű, eddig nem alkalmazott lapátkerekének feltalálásáig. A következőkben bemutatjuk, hogyan működtek a Bernhard-féle lapátkerekek, amelyeket alkotójuk a „Caroliná"-n alkalmazott, illetve második hajójába tervezett. A leírást — még ha részletessége miatt kissé hosszadalmasnak tűnik is — szükségesnek véljük fordításban majdnem teljes egészében közölni. Egyrészt, mert még eddig sehol sem publikálták Bernhard szabadalmazott tanulmányait, amelyek közül néhány technikatörténetileg is jelentős; másrészt ezekből a leírásokból bepillantást nyerhetünk hazánk akkori műszaki bázisára, amelyre a feltaláló építhetett, a kor technikai problémáira, a műszaki értelmiség gondolkodásmódjára, valamint magára a feltalálóra — minden idealizálás nélkül. 48 Az 1836-ban, az első hazai gyárban készült gőzhajó, az „Árpád" Boulton és Watt gyártmányú kéthengeres gőzgépe is csak 80 HP-s volt. Az első 200 HP teljesítményű vontatógőzös, a „Herkules" 1848-ban épült. 205