A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

„Pontos leírás A Bernhard Antal által feltalált kétfajta folyami hajtólapátrendszerről (alulcsapó vízi erőkerék), amelyek mindegyike lényegében megegyezik abban, hogy mozgatható lapátjai vannak, és az erőszükségletnek, valamint a meglevő vízmennyiségnek megfelelően a lapátok nagysága és bemerülése tetszés szerint állítható. A két újfajta vízi hajtó-erőkerék lényegbeli különbsége abban áll, hogy az egyik hatályosságát közvetlenül a saját súlyától és az áramlás irányától és mozgásától kapja, továbbá, hogy az első fajta csak vízművek részére vagy hajók folyamiránynyal szemben történő vontatására szorítkozik, és a folyam sodra a mozgatója; — a másik kerékfajta viszont éppen olyan jól és ugyanolyan előnyösen alkalmazható bármely vízi műnél és folyami vontatóhajónál, vagy akár a hajónak valamely más erővel, pl. gőzerővel felfelé történő vontatásánál, mint lapát-erőkerék használható. Az első rendszer, amelyet fentnevezett és alulírott már az 1814-dik évben feltalált, és amely mint vontatóhajóknak folyamiránnyal szemben való vontatására szolgáló találmány, a kizárólagos jognak (Privilégium exclusivum) őfelsége császári engedélyezésére 1814. december 24-én előjegyeztetett, majd erre 1815. március 22-én legfelsőbb elhatározással a tíz évre szóló kizárólagos szabadalmat nyert, és amelyről a mellékelt rajz és azonkívül egy modell is mellékeltetett, lényegében a következő: A küllőket éppúgy, mint egy közönséges alulcsapó vízi keréknél, a tengelyagyba rögzítik, és egy vas szorítópánttal veszik körül; — a küllőtagokat és a szorítókoszorút a nagyobb merülési viszony alapján hozzák egymáshoz közelebb; ennek megfelelően azonos hosszúságú agyra több szorítókoszorút lehet tenni. Míg a szokásosan készített vízi lapátkerekeknél a küllőket a hozzátartozó szorítóvasakkal, megfelelő szélességben, köralakban rögzítik, a folyam-erőkerék lapátjait részekre tagolva, a kívánt bemerülés szabta szélességben szerelik össze, mindegyik végükön egy-egy vascsappal, amelyekkel (majdnem úgy, mint a zárószárnyaknál) a folyam-erőkerék két küllőjének külső széleibe csapágyazzák; — ez a két említett küllő a folyam-erőkerék közepe táján a tengellyel párhuzamos szegéllyel van ellátva, míg maguk a lapátok (vagy akár a küllők is) úgy készülnek, mint egy ütközőszegély, miáltal a forgásnál a küllőkön és a külső szegélyeken mint egy ide-oda mozgó lapbélés felfekszik és csatlakozik; azért, hogy a lapátok ne nyíljanak túl szélesre és a folyam-erőkerék hamis irányú mozgásánál ki ne essenek, a külső becsapó oldalra vagy két csavar vagy a lapátmozgásirány keresztvonalában görbített és gombbal ellátott vasrúd van erősítve, amelyeken a lapátok mindkét idetartozó végeikkel legfeljebb azok merőleges széléig érnek, melyből azok így soha ki nem eshetnek. Azt, hogy a két küllő, a keresztben levő felfekvő szegélyek, a lapátok és csapok milyen erősek legyenek, és vajon fából vagy vasból készüljenek, az a lapátok nagyságától és az áramlás sebességétől függ, ami bármely, a hidraulikában jártas részéről könnyen kiszámítható. A lapátok száma valamely lapátkoszorúban a kívánt merülési mélységhez és a folyami-erőkerék átmérőjéhez igazodik, minthogy ezek egymástól kissé távolabb kell, hogy legyenek, mint azok legnagyobb merülési mélysége, hogy egymást mozgásukban ne akadályozzák; — ugyanígy az agy csapjait a lapátok száma vagy az erőkerék koszorúja határozza meg; ugyanis két kerékkoszorú között mindig egy lapátkoszorú helyezkedik el; — az egész rendszer szilárdsága érdekében a két folyami erőkerékkoszorú egymástól való távolságának megfelelően egy lapát hossza helyesen 6 vagy 8 bécsi lábnyira (192—256 cm) vehető. A lapátok az erőkerék pozitív, vagyis víz felé eső oldalán s merüléskor a víz nyomására csak fokozatosan zárulnak a kerék központja irányában, miáltal élesebben 206