A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 355 - A tordai Aranyospatak-híd emlékei (Petrik Ottó) 363

azonban magát a vonórudat is, illetve az egész szerkezetet rácsos tartóval merevítették, amint ez a 8. ábrán látható. Így megzavarták a tartó eredeti erőjátékát, viszont ennek köszönhető, hogy a vonórudak szakadása után maga az egész híd nem szakadt le, s mód volt rajta alátámasztással segíteni. Merevítőmű nélküli vonórudas szerkezetnél ennek semmi értelme és gyakorlati haszna nem lett volna. Itt kell kitérnünk a fémalkatrészek alkalmazásának kérdésére. Való igaz, hogy az említett fogazott tartókhoz nincsen szükség túlzottan sok csavarra, és ahol csak nyíróerőt kell átadni, fából készült csapok is megfelelnek. Murin István így ír erről, említett cikkében [7], a fogarasi hídra vonatkozóan: „... jellemző az egész hídra, hogy abban a vasat, mint kisegítő kapcsolót, néhány csavaron kívül, nyilván akkori nagy drágasága miatt, nem alkalmaztak, hanem a gerendatoldásokat fabehorgolással, a csomóponti kötéseket fúrt lyukakban átütött tüsökkel foganatosították." A tordai hídban ezzel szemben már több volt a vasalkatrész, sőt az oszlopok felső keresztkötései „vaspánttal" voltak az oszlopokra függesztve. Tehát nem helyes arról beszélni, hogy a hidat teljesen vasalkatrészek nélkül építették volna. Szerkezeti megoldás tekintetében az említett hidak feltétlenül újszerűek voltak. Abban az időben egészen elszigetelten épültek csak hozzájuk hasonló megoldású szerkezetek például Svájcban, ahol a Grubenmann ácsmester-család tagjai voltak ennek mesterei [3]. Ezen kívül Amerikából ismeretes Timothy Falmer hídja Philadelphiában, a Shuykill folyó felett, 103 m fesztávolságú, összetett íves szerkezetként [1, 11], végül a múlt század első felében Wiebeking német mérnök foglalkozott hajlított tartós íves fahidak tervezésével. A tordai Aranyospatak-hídról az első ismert híradás a Nemzeti Társalkodó már említett, 1837. évi cikkében [12] fordul elő, melyben tulajdonképpen a fogarasi híd leírása szerepel, de többek között megemlíti: „Ily forma híd van még Torda mellett az Aranyoson, de sokkal kisebb s csak egy boltozati feszmívre." Az 1885-ben megjelent Magyar Lexikon [13] XV. k. 935. lapján - bár állnak még a nagyobb hidak, s azokról nem szól - ezt írja: „Torda ... szabad kir. város és Torda-Aranyos m. székhelye az Aranyos vize mellett, mely felett itt egy igen ügyesen szerkesztett, egyetlen ívű, fedett fahíd vezet által. . ." Hasonlóképpen a Pallas Lexikon [14], melynek 16. kötete 1897-ben jelent meg, a 259. lapon: „Torda rendezett tanácsú város Torda-Aranyos vármegyében a Túri pataknak az Aranyosba való ömlésénél és utóbbi folyónak bal partján, melyen át egyetlen ívű fedett fahíd vezet." A lexikon, mint forrás azonban nem fogadható el fenntartás nélkül. Kuriózumként idézzük témánkkal kapcsolatban a Tolnai Világlexikon [16] 1927-ben megjelent VI. k. 285. lapjáról, Híd címszó alatt: „Néha találkozunk rácsos ívtartókból készült fahidakkal is. Ilyen rácsos ívrendszerű fahíd a híres tordai fahíd (Erdély), melyet egy odavaló ácsmester készített az Aranyos folyó fölött több a kérdést majdnem hibátlanul oldották meg, miután - a 6 a ábra szerint - a történt tatarozás után." E szerint nem tudták, hogy a hidat közel két évtizede lebontották, - nem beszélve a szakszempontból helytelen fogalmazásról. És mit ír az Új Idők Lexikona [17], 1942-ben megjelent 23. kötete 5872. oldalán? - „Az Aranyoson átvezető fedeles fa-híd az erdélyi magyar népies faépítészet nevezetes emléke; 1804-ben építette Követsi János." Ez a fogalmazás arra enged következtetni, hogy a híd még 1942-ben is áll(!) 369