A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bálint Sándor: Pirostaxi — Kéktaxi 265

kocsi jogosítványt váltottak meg, s így az autótaxi megjelenése idején 352 kétfogatú és 856 egyfogatú bérkocsi volt üzemben. Tekintve, hogy a kétfogatúak közül tizet még 1913 nyarán egyfogatúra cseréltek át, az egyfogatuak száma 866-ra emlékedéit, a kétfogatú bérkocsik száma pedig 342-re csökkent. A két vállalat lassan fejlődött. Hiába állt rendelkezésükre megfelelő tőke, súlyos kocsibeszerzési gondjaik voltak. A fővárossal kötött szerződésüknek nem tehettek eleget, mert a hazai autóipar nem szállított megfelelő mennyiségben kész járművet, - főleg a karosszéria ipar kapacitása volt elégtelen. De a taxiüzem fenntartása is költségesebb volt a tervezettnél. Emiatt a Marta és a Benz 1913. őszén egyesült Budapesti Automobil Közlekedési Rt néven és telephelyüket a Kerepesi út 17. sz. alá helyezték. A következő évben felállították az utcai telefonos taxiállomásokat: a drosztokat. A tanács, látva a nehézségeket, az eredetileg 500 taxikocsi üzembentartására vonatkozó döntését felülvizsgálta és a fővárosban közlekedő autótaxik számát 350-ra csökkentette. A bérkocsisok, akik nem válthatták meg engedélyüket, még próbálkoztak ugyan, de helyzetük egyre kilátástalanabb lett. A szövetkezet taglétszáma ennek ellenére sem csökkent: nem léptek ki, sőt a taglétszám 293-ra, az üzletrészek száma 1200ra növekedett. Abban reménykedtek, hogy kitartásuk, szívósságuk a tanácsot más belátásra bírja. Reményeik nem váltak valóra, ezért 1914. december 21-ére rendkívüli közgyűlést hívtak össze. Minthogy ezen kevesen jelentek meg, egy újabb napot tűztek ki. Végül 1915. január 11-én a közgyűlés határozatképes volt és feloszlásuk kimondásának nem volt akadálya. A közgyűlésről felvett jegyzőkönyv szerint „az elnök azon okból ajánlja a felszámolás kimondását, mert azon cél, amely miatt a szövetkezet annak idején megalakult, többé fenn nem forog. Ugyanis a székesfőváros tanácsa az automobil-bérkocsi engedélyeket más részvénytársaságoknak adományozta, ellenben a szövetkezetünk ajánlatát figyelembe sem vette".

7 A következő évben, január 15-én a végelszámoló közgyűlésen bejelentették, hogy az üzletrészeket visszafizették, az Országos Központi Hitelszövetkezettől felvett kölcsönt hiánytalanul visszaadták, a hatóságnál eljártak a felszámolás ügyében. Utolsó aktusként január 17-én felkérték a Törvényszéket, mint Cégbíróságot, hogy a szövetkezet felszámolását tudomásul véve, a társascégek jegyzékéből törölje őket. Egyben bejelentették, hogy a felszámolt szövetkezet üzleti könyveit, iratait az Országos Központi Hitelszövetkezetnek átadták.

8 A háború alatt csaknem ugyanerre a sorsra jutott a taxivállalat is. A háború kitörése előtti napokban már 204 géperejű bérkocsi szolgálta a főváros közönségét, azonban számuk hamarosan visszaesett: az autókat, a sofőröket bevonultatták és az üzemanyag hiány miatt azok a kocsik sem állhattak ki a drosztokhoz, amelyek 1914 telén még a Kerepesi úti garázsban álltak. Később a taxiszolgáltatást időlegesen beszüntették, mert a főváros hatósága sem tudott gumiabroncsot, illetve benzint szerezni a Budapesti Automobil Közlekedési Rt taxikocsijai számára, - a hadsereg mindent lefoglalt. A bérkocsi tulajdonosokat - különösen azokat, akiknek jó lovuk volt - a háború kétszeresen is sújtotta: lovaikat besorozták és elvitték. Azok jártak „jobban", akiknek vak, öreg, gyenge, elhányagoltabb, ún. koszos lovuk volt. 1915-től 7 Cg 897. okm: 2408 (VI. 4x-393). 8 Cg 897/7, (VIII. 4x-393). 271