A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Kopcsándi Ferenc: A géperő nélküli járműgyűjtemény 67

10. ábra. Bozsó-féle félfedeles nyitott hintó nagy erőfeszítést kívánt, amelyről külön tanulmányban számolunk be.

3 A hintó ma a parádi Kocsimúzeum legattraktívabb exponátuma. Jóval egyszerűbb és természetesen ilyen vonatkozásban össze sem hasonlítható kocsisorozatunk járművei az idősebbek által még nem is olyan régen a forgalomban sokszor látott és jól isimert postai csomagszállító kocsik. Ilyen az ún. postai „nagy" és a „kis" kariol kocsi, valamint az egyfogatú postai kézbesítő taliga. A vidéket járva, több tájjellegű parasztkocsit is volt módunkban begyűjteni. Közülük a borsodi kocsi, az alföldi kocsi, a ceglédi pónikocsi, a baranyai kocsi, vagy akár a dorozsmai, illetve a mátrai kocsi mind magán viseli a táj, a vidék adottságait, az ottani szokások sajátos jellegét. Van gyűjteményünkben egy fatengelyes erdélyi parasztszekér is; kora 120 évre tehető és már igen szúrágta, megviselt állapotban van. Az igának a rúdhoz — helyi szokás szerint — bőrszíjjal történő csatlakoztatása, az egyszerű, de jellegzetesen székely faragványozás, a jármű túlméretezett, erős kialakítása felidézi Erdély magas hegyeit, amelyeken ezt a szekeret használták. Géperő nélküli járműgyűjteményünkben szánokat is őrzünk. Egyik jellegzetes darab a korabeli szokásoknak megfelelő kárpitozással és külsejének megfelelő színösszeválogatásával helyreállított hattyúnyakas, kagylós szekrényrészű, 3 Lásd Évkönyvünk II. részében. 78