A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Kopcsándi Ferenc: A géperő nélküli járműgyűjtemény 67

KOPCSÁNDI FERENC A GÉPERŐ NÉLKÜLI JÁRMÜGYÜJTEMÉNY Korunk rohamos közlekedéstechnikai fejlődése az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag teljesen kiszorította életünkből a fogatolt járművet: a kocsit. Ezzel eltűnt egy ősi közlekedési mód, s vele a sokféle fogatolt járművet előállító, nagy tradíciókkal rendelkező iparág is: a kocsigyártás. A kocsi évezredeken át a szárazföldi közlekedés uralkodó eszköze volt. Alapvető szerepét a vasút megjelenése sem szüntette meg — legfeljebb korlátozta. Végnapjai csak akkor kezdődtek, amikor megszületett és kifejlődött a közúti közlekedés új eszköze, a géperejű jármű: a motorkerékpár, a személygépkocsi, az autóbusz és a tehergépkocsi. A fogatolt jármű — nagy múltja, az emberiség fejlődésében betöltött alapvetően fontos szerepe folytán — méltán tarthat igényt arra, hogy helyet kapjon a közlekedés múzeumaiban. Sajnálatos, hogy a múlt század végén alapított budapesti Közlekedési Múzeumban mégsem volt fogatolt jármű gyűjtemény — miként azt az 1910-ben kiadott „Jegyzék" is tanúsítja.

1 Ez annál is inkább hiányolható, mert abban az időben hazánkban a kocsizás még fénykorát élte, mód lett volna a sokféle fogatolt jármű — köztük a történelmileg is jellegzetes díszhintók — begyűjtésére és megőrzésére. Ez annál is inkább indokolt lett volna, mert a kocsizás nemzeti tradícióink közé tartozik. Ma már — meglehetősen sok vita után — általában elismert tény, hogy maga a „kocsi" elnevezés is a Komárom megyei Kocs községből származik, jeléül annak, hogy ott a XIV—

XV. században virágzó kocsikészítés folyt, s ott alakították ki az egész Európában — nevével együtt — elterjedt könnyű, négykerekű közúti járművet, a „kocsi-szekeret". A Közlekedési Múzeum kocsigyűjteményének létrehozása sokáig váratott magára. Csak jóval a felszabadulás és az újjáépítés után, a 60-as években kezdett kialakulni ez a gyűjtemény, nem annyira a tervszerű gyűjtő tevékenység, mint inkább az esetenként a Múzeumba került tárgyak révén. Egy önálló kocsigyűjtemény létrehozásának elhatározása 1967-ban érlelődött meg. Ekkor kapott a gyűjtemény önálló gyűjteménykezelő muzeológust, kezdődött meg a tervszerű gyűjtés, jelentős anyagi ráfordítás biztosításával. Az elha1 Magyar Kir. Közlekedési Múzeum. Jegyzék eredeti tárgyak-, minták-, grafikonok-, térképek-, rajzok- és képekről. Bp. 1910. Hornyánszky Viktor könyvnyomdája. 67