A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)
Dr. Czére Béla: A Közlekedési Múzeum munkája 1971 és 1973 között 5
esztendővel e célkitűzések megfogalmazása után jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy azok jó részét sikerült teljesen megoldani, egy részének megoldása folyamatban van, sőt újabb reális célokat is tűzhetünk magunk elé. A legfontosabb fejlesztési eredményeket értékelve: létrehoztuk új állandó kiállításainkat, bővítettük központi épületünket egy korszerű előadó- és vetítőterem megépítésével, megvalósult a parádi Kocsimúzeum és a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeum. Ezekkel elégedettek lehetünk. Az egyre súlyosabb raktározási problémák megoldására készítettük elő a budapesti Tatai úti barakkok területén egy korszerű és a távlati igényeket is kielégítő raktárkomplexum építését, Sajnos, az építés valamennyi előfeltételének biztosítása jóval több időt vett igénybe, mint számítottuk. Ezért a tényleges kivitelező munka megkezdése 1974-re tolódott el, ami azt jelenti, hogy még évekig számolnunk kell raktárkapacitási nehézségeinkkel és ennek a gyűjtő-feldolgozó munkára való kedvezőtlen visszahatásaival, a sok ideiglenes és az országban szétszórtan elhelyezkedő raktári-tárolási helyek okozta nehézségekkel. Első vidéki filiáléink létrehozásának sikerei után e munka további folytatását tervezzük. Előkészítés alatt áll a nagycenki Széchenyi István Múzeumvasút tulajdonának átvétele a Győr—Sopron—Ebenfurti Vasúttól és e vasút környezetében egy kulturáltan kialakított kisvasúti járműskanzen létesítése. Ugyancsak megkezdtük egy nagyvasúti járműskanzen megépítésének előkészületeit Szolnokon. A szolnoki nagy vasúti csomópont rekonstrukciója során felhagyásra ítélt ó-szolnoki pályaudvar területén még áll az 1847-ben épített állomásépület, amely Magyarország legrégibb megmaradt vasúti felvételi épülete. Ennek és egyéb régi épületrészeknek, valamint a vágányzatnak részbeni felhasználásával szeretnénk kiképezni egy korszerű, részben szabadtéri vasúti múzeumot, amely mintegy 20—25 eredeti gőzmozdony és más vontató és vontatott vasúti járművek központi kiállítása lenne. További, a megvalósulás stádiumában lévő filiálénkat Budapesten, a metró Deák téri csomópontján valósítjuk meg, ahol a milleniumi földalatti vasút egy felhagyott, kb. 50 méteres alagútszakaszában földalatti múzeumot létesítünk; ott a „kis földalatti" első eredeti járműveit ,,in situ" fogjuk kiállítani. Reméljük, hogy ez az új és egyedülálló múzeumi létesítmény — Budapest Fővárosi Tanács VB Közlekedési Főigazgatóságának, valamint a Budapesti Közlekedési Vállalatnak hathatós segítségével — rövidesen valósággá válik. Miközben a filiálék létesítése jó ütemben halad, és raktárproblémánk végleges megoldását is most már néhány éven belül remélhetjük, lényegében stagnál budapesti központi épületünk, illetőleg kiállítási területünk bővítésének ügye. Ennek az igénynek alátámasztását nem szükséges hosszasan indokolni. Múzeumunk kiállítási alapterülete ma is pontosan akkora, mint 1896-ban, az alapítás évében volt, noha azóta a gőzüzemű vasút és a gőzhajózás technikája teljesen megújult, új közlekedési ágazatok születtek: a modern közúti közlekedés, a városi közlekedés, a légi közlekedés. Jogos igény volna továbbá a több közlekedési ágazatot átfogó korszerű áruszállítási technológiák, a konténerizáció, a rakodásgépesítés, valamint a jövő „közlekedése", az űrhajózás megfelelő színvonalú és arányú múzeumi exponálása iránt is. Mindennek alapfeltétele a 3000 m 2-es fővárosi központi kiállítási alapterületnek legalább egy viszonylag szerény mértékű, mintegy 40—50%-os bővítése. Ma már azonban nemcsak a kiállítási terület szűkös volta, hanem intézmé45
