A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 117 - Kócziánné Szentpéteri Erzsébet: Magyar híd- és alagútbárcák 277

tak ki; addig „Lánchíd" bárcák voltak forgalomban a Margit-hídon is, A Ferenc József- és az Erzsébet-híd megnyitása utáni időszakból három fajta bárcánk van. „Budapesti Államhidak" felirattal hatszög (Pávó 29) és háromszög (Pávó 30) alakú sárgaréz, bronz és ép változatban. A ritka darabként jelzett nyolcszögletű „Budapesti Magy. Kir. Államhidak" feliratú „bérlet"-ből két példánynyal rendelkezünk (Pávó 32). Viszont a további fajták (pl. az ötkarélyos „4" fillér, a csipkés „Budapesti Állami Hidak") nincsenek meg gyűjteményünkben. Azok részére, akik a hidakon naponként többször is átmentek, nemcsak az ismertetett fém bérletet, hanem ún. „bárcafüzetet" is kiadtak. Egy nyomtatott „bárczáért a budapesti m. kir. állami hidakon vagy az állami alagúton a vámoló egy darab, a gyalog átkelő személyek után megállapított 4 fillér vámilletéknek a kifizetését igazoló, pléhjegyet szolgáltat ki". Az 1913-ból származó füzet 25 darab papír bárcát tartalmazott.

16 A vidéki vámos hidak bárcáiról számos esetben van híradásunk, azonban az utaláson kívül ez ideig más nem került elő. (Pl. a szolnoki közúti Tisza-hídról, a balatonszentgyörgyi közúti Zala-hídról stb.). A jelenleg ismert és gyűjteményekben őrzött pozsonyi és esztergomi állami Duna-híd bárcáiból nincsenek példányaink, a szegedi állandó közúti tiszai vashíd bárcáiból viszont több darabbal rendelkezünk. Az első szegedi hídbárcák a budapesti Lánchíd bárcáinak mintájára készültek, ezek közül a lánckörös, kerek, horgany „Szegedi Közúti Vashíd" feliratú bárca van birtokunkban (Pávó 42.). A szegedi közúti híd azonban nem lánchíd volt, és a lánc mintát később elhagyták. 1921 után is készültek még bárcák, de már csak horganyból, „Szegedi Közúti Vashíd" felirattal, sugaras széles betűs, kerek és négyszögű változatban. Hídbárcáink sorát egy rendkívül ritka darabként nyilvántartott példány zárja: Zenta város „Kossuth-Híd" gyalogos 8 fül. (Pávó 52). Az egylapú vas bárcát a zentai Tisza-hídon használták (1907—1918 között). Az alagútbárcák funkciója megegyezett a hídbárcákéval. A budai Várhegy alatt 1851-ben kezdték meg az alagút építését. Több szakaszban adták át a forgalomnak: 1854. március 19-től „vasár és ünnepnapokon a gyalogoknak megengedtetett, 2 pkr. vámfizetéssel az alagúton átjárni"

17

. A következő évben megindult a kocsiforgalom is, ekkor már „kettős kocsi- és gyalogút van benne. Gyalog átmenő díja 2, lóé 3 kr."

18 Az alagút befejezésével egyidőben, 1857 áprilisában az Alagút társulat is megkapta 50 évre szóló vámengedélyi oklevelét a kormánytól. Bár az alagúton való áthaladásért bevett jövedelem igen elmaradt a Lánchídé mellett, azért nem volt jelentéktelen összeg.

19

. A megnyitás utáni első négy évtizedben évről évre növekedett is, 1897-ben majdnem elérte a 200 ezer koronát. A Krisztinavárosba irányuló forgalom egy része akkor terelődött el az alagútból, amikor a villamosközlekedéssel lehetővé vált a más irányú meg16 „Bárczafüzet gyalogjárók részére" 1913-ból. (A Szabó Ervin Könyvtár Budapestgyűjteményének darabja.) A Pesti Hírlap 1913. júl. 24-i számában azért is javasolják a „rézlapocskák" helyett a papírcédulákat, papírbárcákat, mert ezek nem terjesztik a betegségeket. 17 Hunfalvy János: Budapest és környéke. Pest, 1859. 18 Vasárnapi Űjság, 1856. évi 17. sz. 141. p. 19 1869-ben a Lánchíd bevétele 712 ezer forint volt, az alagúté 61 ezer forint. Az áthaladók megoszlása: 284 ezer gyalogos, 7534 targoncás, 130 ezer egylovas, 273 ezer kétlovas kocsi. 281