A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 117 - Kócziánné Szentpéteri Erzsébet: Magyar híd- és alagútbárcák 277

2. ábra. Alagútbárcák a Múzeum gyűjteményében közelítés is. Az alagúton való áthaladás, illetve az alagút-díj lefizetése lényegében ugyanúgy történt, mint a hidakon. Azonos általános rendelkezések voltak pl. a bérkocsikkal kapcsolatban is: „2. Lánczhíd — s alagútdíjak jövetre és menetre a kocsi használója által külön megfizetendők."

20 Az alagút-vám szintén 1918-ban szűnt meg. Az alagútbárcák anyaga réz, és bronz, alakjuk kevésbé változatos, többnyire négyszögletes, kerek vagy ellipszis formájúak. Ép és lyukas változatban egyaránt előfordul egy-egy darab. Több a rendkívül ritka példányként jelzett alagútbárca, mint a hídbárca. Kezdetben az alagútbárcák is felirat nélkül készültek, s csak 1866-tól jelentek meg a szöveggel ellátott változatok.

21 A szakirodalom 12 fajta 22 változatát ismeri jelenleg. A néma alagútbárcák 1854-től voltak használatban. Gyűjteményünkben egy kivételével az összes változat megtalálható. A négyszögletes, réz és bronz anyagú darabon az alagút bejáratának aprólékos rajza látható (Pávó A—1.). Ez ismétlődik meg a köralakú, ugyancsak réz és bronz változatú alagútbárcán is (Pávó A—2). A nagy ellipszis formájú 20 Díjszabályzat, 1871. 21 Az elmúlt év folyamán egy hagyaték feldolgozásakor kerültek elő a csak „A" betűvel jelzett alagútbárcák. Szakirodalmi feldolgozását Ludvig Ferenc numizmatikus készítette el, amelyet Az Érem c. szaklap 1973/2. számában „Ismeretlen budai alagútbárcák" címmel közölt. 282