A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 117 - Kócziánné Szentpéteri Erzsébet: Magyar híd- és alagútbárcák 277

l. ábra. Hídbárcák a Múzeum gyűjteményében ban van még a primitív hídrajzú, oroszlán nélküli, balról-jobbra haladó csónakos, nyolc perec kördíszű bronz és ép változat (Pávó 1/5), továbbá az impreszszionista hídrajzú, oroszlános aprólékos rajzú négyszög bronz és ép változata (Pávó 1/7), s a durva rajzú kör alakú bárca bronz és ép változata (Pávó 1/10). A szöveges bárcák közül a „Budapesti Lánczíd 1866" feliratú négyes sor horgany és ép változatának három darabjával rendelkezünk: a négyszögű, háromszögű és a római számos („MDCCCLXVI") formával; a köralakú darab hiányzik (Pávó Il/ll, 13, 14). Az évszámmmal ellátott szöveges bárcák közül a „Budapesti Lánczhíd 1881" bronz, ép, köralakú (Pávó 11/17) változata van gyűjteményünkben, a feliratos, de évszám nélküli fajtából pedig mindkét forma (négyszög és köralak) bronz és horgany, ép változat (Pávó 11/18, 19) megvan. A Lánchíd bárcák III. csoportjaként az ún. újjáépítési bárcákat (1949) tartják nyilván. Alumíniumból két érték volt, 1 és 2 Forint, sárgarézből három érték, 5, 10 és 50 Forint. Múzeumunkban csak az 1 Forintos alumínium (Pávó 111/20) van meg. A budapesti állami hidakon használt bárcák közül csak néhány darab van Múzeumunkban. Teljesen hiányzik az ún. Margit-híd sor, amelyet 1879-ben ad280