A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 117 - Kócziánné Szentpéteri Erzsébet: Magyar híd- és alagútbárcák 277

gyorsítása érdekében a kezelést egyszerűsítették úgy, hogy a hídvámot minden kocsira azonos összegben állapították meg, másrészt a teherforgalmat azzal kívánták a Lánchídról a Margit-hidra terelni, hogy a vámdíljat a Lánchídon nagyobb összegben határozták meg. A gyalogosok Budáról Pestre átkelve nem fizettek, de ha Pestről mentek Budára, akkor a „menet-jövet" díjat is megfizették.

10 A főváros lakossága ezt a csekély engedményt is lelkesen fogadta, s a Vasárnapi Űjság krónikása szerint „július l-nek beköszöntését nagy közönség várta, s amikor az óra éjfélt ütött, zajos éljenzés volt hallható. Amint az egyes jegyszedő állványokat lehordták, újra meg újra felzúgott az éljenzés".

11 A XX. század küszöbén sem gondoltak még a hídvám végleges eltörlésére. A Ferenc József-hidat úgy építették, hogy „mind a két végén két-két csinos jegyszedő ház áll. Földszinti helyiségeit a jegyszedők használják, míg emeletén a vámőrök tartózkodó helye van".

12 Századunk első évtizedében egyre élesebben követelik a hídvám eltörlését, és az indokok között már arra is hivatkozhatnak, hogy Budapest „Európa egyetlen városa, ahol hídvámot szednek."

13 Az állami hidakon végül 1918. november 30-án éjfélkor szűnt meg a hídvám.

14 Az utolsó hazai gyaloghídvámot a felrobbantott szegedi közúti híd pótlásaként ideiglenesen felépített pontonhídon szedték —, 1945-ben. A pest-budai hídbárcák 37 fajtájának 117 változatát ismeri a szakirodalom,

15 a vidéki vámos hidak bárcáinak 15 fajtája (ennél több a további feltételezett változat) található meg a különféle gyűjteményekben. Múzeumunk birtokában is a fővárosi hídbárcák vannak nagyobb számban; s legteljesebb hídbárca sorozatunk a Lánchídon használtakból van. A bárcákat többféle anyagból készítették, sárgaréz és bronz, majd horgany és vaslemez bárcák voltak forgalomban. Alakjuk igen változatos — kerek, háromszögletes, négyszögletes, ötszögletes, hatszögletes, nyolcszögletes, kereszt, ellipszis, karélyos — volt. Az anyag és alak mellett a változatok sorát bővíti az is, hogy ép és lyukas példányok egyaránt maradtak ránk. A bárcák felirattal vagy anélkül, durva vagy aprólékos rajzú díiszítményekkel, ábrákkal (pl. hídra jz, virág, levél, perec stb. körminta sor) voltak ellátva. A Lánchídon a megnyitásától 1866-ig feliratnélküli, ún. „néma" bárcák voltak forgalomban, A Vasárnapi Űjság 1914. évi 5. számában egy reprodukciót közöl „az első Lánczhíd-jegyről". A kétnyelvű igen elmosódott felirat („A kapuőrnek átadandó — Dem Thorwáchter abzugeben") szerint valóban ezt a funkciót töltötte be ez a kis nyomtatvány. Eredeti példányt nem sikerült fellelnünk belőle, s feltevésünk szerint a Lánchíd hivatalos megnyitását megelőző időszakban használhatták, mert a hídon már 1848-tól volt időszakos átmenő forgalom. Numizmatikai gyűjteményünkben a legkorábbi Lánchíd bárca a néma bárcák közül való, a primitív hídrajzú, oroszlánok nélküli, jobbról balra haladó csónakos (bronz és réz, ép) változat (Pávó, 1/2.) A néma bárcák tíz fajtájából birtokunk10 Gyalogosok egy krajcárt, kocsik tíz krajcárt fizettek egységesen egy áthaladásért. 11 Vasárnapi Űjság, 1885. évi 27. sz. 441. p. 13 Vasárnapi Üjság, 1896. évi 38. sz. 676. p. 13 Pesti Napló, 1911. jún. 7. 14 Az 1920. évi IV. te. hagyta jóvá. 15 Pávó Elemér: Budapesti hídbárcák, Érem XIII. évf. 1957. évi 5. sz. 1—7. p., továbbá Vidéki vámos hidak hídbárcái, Érem XIII. évf. 1957. évi 6. sz. 1—7. p. 279