A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum története és vezetőik életútja 1896-1996 között 5 - Dr. Czére Béla: A Közlekedési Múzeum munkássága 1967-1979 között 39

Prof. Dr. Czére Béla A Közlekedési Múzeum munkássága 1967-79 között 1967. tavaszán lettem a múzeum főigazgatója. De kapcsolatom az intézménnyel, illetve tevékenységével jóval korábban kezdődött. Az első ilyen kapcsolatra a budapesti Károlyipalotában megrendezett, 1947. évi Közlekedési Kiállítás adott alkalmat

1

, ennek előkészítő bizottságában én is szerepet kaptam, a vasúti személy- és áruszállítás témáinak kidolgozásával. E nagysikerű kiállítás ráirányította a közvélemény figyelmét az akkor már 5 éve zárva tartó Közlekedési Múzeum hiányára. Számomra pedig a kiállításrendezés első tapasztalatainak megszerzését jelentette. A kiállítás bezárása után a bemutatott anyag egy része a romos állapotban lévő Közlekedési Múzeum tulajdonába került. A múzeum épülete a második világháború alatt kb. 30 %-os kárt szenvedett, gyűjteményének pedig 75 %-a elpusztult. Közvetlenül a háborút követő években csak a romeltakarításra, a megmaradt múzeumi anyag megmentésére, a romos épület tárolásra alkalmassá tételére jutott erő. 1949-ben a MAV Szakoktatási Tanácsa

2 tervezetet dolgozott ki egy közlekedéstudományi központ létesítésére, amely a Közlekedési Múzeumot is magában foglalta volna, a régi épület korszerű bővítésével Ez azonban anyagi fedezet hiányában csak terv maradt. Ezt követően az 1951-ben megalakult Vasúti Tudományos Kutató Intézet lett a gazdája a Közlekedési Múzeum ügyének.

3 A régi múzeum megmaradt gyűjteményének helyreállítása, új gyűjteményi részlegek megalapozása időközben szépen előrehaladt. Ezért még 1951-ben egy nagyvonalú tervezet készült a múzeum ügyének megoldására. A Petőfi - híd budai hídfőjénél kijelölt mintegy 20 ezer m

2

"es területen létesítendő új múzeumépület megépítésének azonban ugyanúgy nem volt reális alapja, mint 1949-évi, jóval szerényebb elődjének, ezért le is került a napirendről. A sikertelen várakozást - különös módon egy kényszerintézkedés segítette megoldáshoz; a Fővárosi Tanács VB Városrendezési Osztálya az egész romos épület lebontását határozta el, biztonsági és városrendezési okokból, csak a hosszcsarnokot nem bontották le, mert az értékes gyűjteményt máshol nem lehetett volna elhelyezni. Ekkor azonban már a szélesebb szakmai közvélemény is a múzeum mellé állt. A MÁV vezérigazgatójának javaslatára a közlekedés- és postaügyi miniszter a múzeum eredeti épületének szerényebb formában való újjáépítéséről határozott. Ennek terveit a MAV Vasúttervező Üzemi Vállalat készítette el, és 1955 végén a MÁV Budapesti Magasépítő Főnökség meg is kezdte az újjáépítés munkáját. Az 1956-os események után következő nehéz gazdasági helyzet azonban nem tette lehetővé a program végrehajtását. így 1957-59. között szünetelt a munka. A zaklatott sorsú intézmény ügyének megoldását végül a szakmai közvélemény erőteljes megmozdulása segítette. A Közlekedéstudományi Egyesület a múzeum munkatársainak bevonásával - vezetésemmel - akcióbizottságot szervezett 1959 októberében. A romos múzeumépület néhány félig kész helyiségében megrendeztük a "A Közlekedési Múzeumért" kiállítást. E nagysikerű, demonstratív kiállítás újra felhívta a figyelmet a múzeum nagy értékű gyűjteményére és bizonyította azt a jelentős társadalmi igényt, amely a múzeum életrehívására irányult. Erősítette ezt az igényt, hogy a múzeum épületén kívül az intézmény Budapesten és 39