A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum története és vezetőik életútja 1896-1996 között 5 - Dr. Mészáros Balázs: A Közlekedési Múzeum története 1946-1967 között 19

2. ábra Dr. Mészáros Vince múzeumi dolgozószobájában igyekezett az illetékesek és a nagyközönség érdeklődését felkelteni és a szakmai közvéleményt a múzeum ügye mellé állítani. "1954 őszén a múzeumépület sorsában döntő fordulat következett be. A Fővárosi Tanács V.B. Városrendezési osztály ugyanis... az egész épület lebontását rendelte el. Saját vállalatával hozzá is kezdett a részben sérült kupolacsarnok és a mellette fekvő, újonnan fedett épületszárny lebontásához... Sajtócikkek, előadások és előterjesztések révén sikerült azonban az illetékesek figyelmét felkelteni az ügy iránt. A MÁV vezérigazgatója - helyszíni szemle után javaslattal fordult a közlekedés- és postaügyi miniszterhez az épület további bontásának megakadályozása, és szerényebb formában való helyreállítása érdekében, amelyet a miniszter elfogadott. A MÁV Vasúttervező Üzemi Vállalat elkészítette a bontás alatt álló épület helyreállításának terveit, s ezek alapján, a bontó munka egyidejű megállításával sikerült a régi kupolacsarnok falait 6 m magasságig megmenteni... tíz évvel a háborús pusztítás után 1955 végén megin-dult az építő munka... Eredetileg úgy tervezték, hogy a múzeumot 1956-ban, de legkésőbb az 1957. évi Vasutas Napon meg kell nyitni. Az 1956. évi októberi események, s az utánuk következő súlyos gazdasági helyzet azonban a dolgok menetének más irányt szabtak." Az építkezés, amely egyébként is lemaradásban volt, abbamaradt. Ekkor a Közlekedéstudományi Egyesület sietett a múzeum segítségére. Biztosította a romos épület néhány félig kész helyiségében rendezett, "A Közlekedési Múzeumért" című demonstratív, szinte tüntető jellegű kiállítás költségeit és propagandáját.

12 A kiállítás - amelyet 1959. szeptember 18-án Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter nyitott meg alkalmat adott a gyűjtemény-helyreállító munka eredményeinek és a nagy értékű anyag tarthatatlan tárolási körülményeinek megmutatására. Az "akció" - a jelentős közönségsikeren túl is - a kívánt eredménnyel járt. Idézzünk a miniszteri megnyitó szövegéből: "...Szimbolikus jelentősége van elsősorban ennek a kiállításnak, mert azt jelképezi, hogy a szocializmus építésének elsődleges, nagy feladatai mellett most már programba vehettük hazánk első műszaki múzeumának rendbehozását is... Gondunk lesz rá, hogy a jövőben a Múzeum amint a kiállítás mondanivalójának központjába állított tervek mutatják - szebb, kívülről, belülről méltóbb környezetben, gazdagabb anyaggal, erőteljesebben szolgálhassa majd ifjúságunk politechnikai nevelésének, dolgozóink oktatva-szórakoztatásának, szocialista kultúrpolitikánk magasabbrendű célkitűzéseinek ügyét... "

13 E szavakat szerencsére tettek is követték: Már 1960 januárjában a tárca 7 millió forintot bocsátott rendelkezésre, s a munka folytatására kijelölte a MÁV Budapesti Magasépítő Főnökségét. Ezen időponttól kezdve az építkezés öt esztendőn keresztül- bár különböző ütemben, konfliktusokat sem nélkülözve

14 21