A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, fejlődése 93 - Dr. Czére Béla: A múzeum gyűjteményeinek fejlődéstörténete 95

letét fokozatosan a hazai vasművek elégítették ki. A pálya műszaki elemeinek fejlődése megfelelt a nemzetközi színvonalnak. A korábbi 2és 3- tengelyű angol típusú vasúti kocsikat a század vége felé a fővonalakon 4-tengelyű, forgóvázas kocsik kezdték felváltani. A vasutak értekező berendezései sorában a Morse-táviró mellett megjelentek a különböző célú telefonok. A korábbi villamos védőjelzők helyett a fővonalakon kivilágítható karos jelzőket (szemaforokat) telepítettek. A század utolsó harmadában jelentek meg az állomási biztosítóberendezések, amelyek mechanikus úton, a zárszerkezetek működésének elvei alapján öszszefüggésbe hozták a jelzőket a váltókkal stb. Az első világháború előtti évtizedek során a vasút lett a távolsági személy- és áruforgalom általánosan használt eszköze: a közforgalmú közlekedésen belül az utasforgalom 98-99%-át, az áruforgalomnak pedig 85 (átkm), illetve 94 (tonna) %-át bonyolította le. A vasúthálózat kifejlődése nyomán a tőkés termelési és piaci viszonyok az ország egész területén uralkodóvá váltak. A legtávolabbi területek is bekapcsolódtak a gazdaság vérkeringésébe. A mezőgazdasági termények, az ipari nyersanyagok és félkész éruk szállítása egyre olcsóbbá vált. A vasúti utazás lehetősége pedig a társadalmi mobilitás növekedésében a legfontosabb tényezőnek bizonyult. Széles tömegek életmódját, szemléletét formálták a korszerű technika, a vasút korábban elképzelhetetlen teljesítményei. Teljesen érthető ilyen körülmények között a a vasút abszolút dominenciája a közlekedés millenniumi kiállítása, majd a Közlekedési Múzeum anyagában. A múzeum megnyitása után, 1904-ben készült "Útmutató" alapján a nyitó kiállítás vasúti anyaga kb. 60-65 %-ra becsülhető, az összes többi ágazatok együttes részaránya 35-40 % volt. A gőzüzemű vasút iránti szinte határtalan respektus kifejezője volt az a - véleményem szerint az egész világon egyedülálló- M=l:15 léptékű, 21 db-ból álló gőzmozdonyt és 59 db vasúti kocsit számláló gyűjtemény, amely mind a mai napig meghatározó része a múzeum anyagának. Megjegyezzük, hogy a gyűjtemény 96 egy kisebb részét (főleg vasúti jelzők és biztosító berendezések) a Műszaki Egyetem központi épületének egyik termében állították ki. A vasút után a második, műszakilag és gazdaságilag legfejlettebb ágazat a gőzhajózás volt, noha a belvízi közlekedés szerepe és jelentősége a vasúthálózet kiépülésével lényegesen megváltozott. A gőzhajózás a kezdeti évtizedeiben nagyobb távolságú járatokat üzemeltetett; később viszont már megnőtt a rövidebb viszonylatok, a vasúti- vízi kombinált forgalom jelentősége. Az utasforgalomnak a kiegyezés idején a gőzhajózás még 25-30 %-át bonyolította le, de ez az arány a századforduló idején már 1-2 %-ra csökkent, noha - a növekvő kereslet miatt - a hajóval szállított személyek száma több mint kétszeresére nőtt. A vízi áruforgalom ugyanezen időszakban kb. négyszeresére növekedett, de aránya az ország áruszállításában 24 %-ról mintegy 5 %-ra (tonna), illetve 49 %-ról kb. 13 %-ra (árutonnakm) csökkent. Ezek az adatok jól mutatják a hajózásnak a vasút miatt visszaszorult, de még mindig jelentékeny szerepét. A Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt. (MFTR) és a szintén a magyar Duna-szakaszon működő osztrák érdekeltségű Duna Gőzhajózási Társaság (DDSG) voltak a legjelentősebb hajózási vállalatok a Duna mentén. A DDSG Óbudai Hajógyára és a Danubius Schoenichen-Hartmann egyesült hajó- és gépgyár nemcsak a magyar folyamhajózás igényeit elégítette ki, hanem exportra is termelt. A magyarországi hajózás korszerű, nemzetközi színvonalú hajóépítő iparra támaszkodhatott. A folyami hajózás mellett, a kiegyezés körüli években Fiume már fontos tengerhajózási központ, amelyet a magyar kormányok az ország tengeri kapujává kívánták fejleszteni. A korábban veszteséges Adria Magyar Tengerhajózási Rt. forgalma a '90-es években a háromszorosára nőtt. Fiume kikötőjét is -jelentős állami segítséggel - bővítették és korszerűsítették. Ennek nyomán a kikötő áruforgalma évi több mint 2 millió tonnát ért el, s ezzel európa tizedik kikötője lett. Ezek az adatok alátámasztják, hogy a hajózás a vasút mellett a második legfontosabb és