A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, fejlődése 93 - Dr. Czére Béla: A múzeum gyűjteményeinek fejlődéstörténete 95

legmodernebb közlekedési ágazat lett. A Közelkedési Múzeum anyagában aránya elérte a 20 %-ot, s ebben remekbe készült közel 300 db hajómodell is szerepelt. A "modern" közlekedési eszközök: a gőzhajózás és a gőzüzemű vasút partnere a közlekedés rendszerében a múlt században még csak a fogatolt közúti közlekedés volt. A rendszeres és biztonságos közúti forgalom alapfeltétele: a megfelelő közúthálózat azonban csak a század közepétől valósult meg, igaz, gyorsuló ütemben. 1890-ben összesen 40.739 km úthálózata volt az országnak; ennek 76 %-a volt kiépítve. Ezekben az években nagyobb vashidak épültek: a szegedi közúti Tisza-híd (1883), a szatmári Szamos-híd (1885), a vásárosnaményi Tisza-híd (1886) stb. Igen sok kisebb vas-, kő- és fahidat is építettek, pótolva a korábbi évtizedek hiányosságait. A síkvidéki utak építésére és fenntartására továbbra is főleg folyamkavicsot használtak. A hegyvidékek jobb minőségű útjai számára a zúzott követ kézi szerszámokkal állították elő. Az első úthengert 1870-ben, az első gőzhengert 1890-ben állították üzembe. A további fejlődés alapjait a közútakról és vámokról szóló 1890. évi I.t.c. rakta le. Új útkategóriákat állapított meg, szabályozta az építést és fenntartást, az erőforrásokat és a közíti igazgatás szervezetét. Erre az időszakra esett az alföldi utak kiépítése és a közutak lényeges minőségi fejlődése. Másfél évtized alatt kb. 15.000 km új, a fogatolt közlekedés igényeinek megfelelő makadám utat építettek. 1894-ben indult meg a transzverzális állami közutak építése, összesen kb. 900 km hosszban. A Dunán és a Tiszán, valamint ezek mellékfolyóin számos nagy híd épült: a pozsonyi Ferencz József-híd (1890), a komáromi híd (1892), az esztergomi híd (1894); a Tiszán a tokaji (1896), a csongrádi vasúti-közúti híd (1903) stb. A vasúthálózat teljes kiépülésével, forgalma megsokszorosodásával párhuzamosan a postakocsik és a magán társaskocsik, valamint az áruszállító szekerek távolsági forgalma fokozatosan elsorvadt. A magyarországi közúthálózat újabb fejlődési időszaka egybeesett a gépjármű kifejlődésével, hazai térhódításának első lépéseivel. Az első Benz-gyártmányú gépkocsi 1895-ben jelent meg Budapest utcáin. De ezekben az években már hazai feltalálók is foglalkoztak a belsőégésű motorok és a gépjármű fejlesztésével: Bánki Donát (1859-1922) és Csonka János (1852-1939) szabadalmaztatta - elsőként a világon 1893-ban - az üzemanyag-porlasztót. A múzeum első kiállítása anyagában a közúti közlekedés exponátumai- főleg a hídépítés és a közúti vasutak - kb. 5 %-kal szerepeltek. A közlekedési ágazatok sorában a városi közlekedést a múzeum alapítása idején, de még később is sokáig, nem tekintették különálló közlekedési ágazatnak, exponátumai a közúti közlekedés tárgyai közt szerepeltek (omnibusz, lóvasút, villamos stb. ). A "városi közlekedés" mint kategória, meglehetősen új fogalom. A városi közlekedésnek, mint önálló, a többi közlekedési ágazattól elkülönülő kategóriának elismerése csak akkor valósult meg, amikor a tapasztalat bebizonyította, hogy a szűk, kis területen összezsúfolódó forgalom más, sajátos problémákat vet fel, mint a távolsági közlekedés, noha célja - a helyváltoztatás - alapvetően azonos. A városi közlekedés nem annyira technikájában, eszközeiben eltérő, mint inkább a forgalom jellegében, a legyőzendő távolságok nagyságában más. Ebből adódóan a városi közlekedésnek sajátos, csak a városokban használatos eszközei is kifejlődtek. A múzeum megnyitása idején a repülés, mint közlekedési ágazat még nem létezett, ezért a múzeum anyagában sem szerepelt. Bár a levegőnél nehezebb - aerodinamikus - repülés kifejlesztése előtt a levegőnél könnyebb - aerostatikus - repülés ért el jelentősebb sikereket, a ballonok és léghajók döntően sport- és katonai célokat szolgáltak. Még vagy két évtizedet kellett arra várni, hogy a repülőgép tökéletesedjék, meginduljanak a légi járatok és a léghajók - amelyek a levegőben addig monopol helyzetben voltak - kiszoruljanak a forgalomból. A múlt századi Közlekedési Múzeum anyagában nem jelentéktelen, mitegy 20 %-os aránnyal szerepelt a postaügy - mint a tágabb 97