A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum története és vezetőik életútja 1896-1996 között 5 - Katona András: A Közlekedési Múzeum munkássága 1990-től 75

műszaki területen pedig a számítástechnikai és a korszerű kiállítás-technikai eljárások alkalmazásának személyi feltételei javuljanak. Meg kell szervezni a belső továbbképzést és a lehetőségeken belül meg kell adni a továbbtanulás esélyét. Gondot jelent természetesen - a kulturális területen nehezen mérhető teljesítmény miatt - a teljesítményarányos ösztönzés. Mindenesetre a ma is működő pótlékfizetés részben ezt a gondot feloldja. Az anyagi elismerés formáit bővíteni, a produkcióhoz jobban kötődő módon kell működtetni; jutalékos rendszer, céljutalmak stb. Az eddig alapvetően létszámleépítésből adódó megoldások tovább nem folytathatók anélkül, hogy a múzeum alaptevékenységének elvégzését ne veszélyeztetnénk. A külső bevételek és saját források anyagi ösztönzésre történő felhasználását az adórendszer és a dologi kiadások korlátai szabályozzák. A múzeumlátogatás élményét nagyban befolyásolják az olyan tényezők, amelyek nem tartoznak a múzeumi szolgáltatás szorosan vett magjához, de a látogatóra gyakorolt hatásuk tagadhatatlan. Ilyen maga a múzeum épülete, amelynek felújítását nagy részben elvégeztük, de még van belső és külső tennivaló is. A kiállítások kivitelezésének esztétikai színvonala, a múzeum berendezési tárgyai és látogató kezébe kerülő bármilyen dokumentum, legyen az egy prospektus, tájékoztató vagy maga a belépőjegy meghatározóak a múzeum megítélésében. Ezek az eszközök másodlagosaknak tűnnek, hisz a látogató valóban nem egy szép belépőjegyért látogat el egy múzeumba. Egy szép belépőjegy viszont a múzeumlátogatás olyan emléktárgyává válhat, amely újabb látogatásokat inspirálhat és hozzájárulhat a múzeumhoz való érzelmi kötődés kialakulásához. Ilyen megfontolásból vezettük be az új belé pőjegyet, amelynek továbbfejlesztése - a kedvező fogadtatás okán is indokolt. A múzeum belső és külső viszonyainak rendezettsége alapot és lehetőséget kínál egy offenzív és eredményeiben is bővülő marketingstratégia kialakítására. Ennek lényege, hogy a programokban a szórakoztatás felé kell elmozdulni. Törekedni kell arra, hogy a soksok éve egyféle előadásmódban - előadás, vetítés - megjelenő múzeumi programok alakuljanak át, legalább részben interaktív formájú foglalkozásokká, amelyekben olyan fontos kérdések, mint a "közlekedésre nevelés" jelentős súllyal szerepelnek. Természetszerűen itt is utalni kell arra, hogy a Közlekedési Múzeumnak soha sem szabad "Vidám-park"-ká válni, de fel kell adni az évszázad alatt - más múzeumokra is jellemző - kialakult a "kulturaszentély" visszatartó szemléletet. Amint ezt a felfogást a marketing-stratégia és a tudományos-oktatás egyaránt elfogadja, úgy reményünk van arra, hogy előrelépjünk e területen is. A megvalósítás alapfeltételeként azonban azt is rögzíteni kell, hogy ez a munka csak piacorientált múzeumi vezetőkkel oldható meg sikeresen. Külön fejezete a marketing stratégiának a rendezvények, konferenciák szervezése, fogadása, valamint a hazai és nemzetközi kiállításokon való részvétel. Ezek az események amellett, hogy jobban megismertetik a múzeumot egy újabb fontos szakmai és látogatókörrel biztosítják az alapgyűjtemény és tevékenység iránti érdeklődés felkeltését. Az ilyen irányú munkát töretlenül tovább kell folytatni, hiszen pl. egy "Automobil 94" címmel rendezett nagy kiállításon való részvételünk alkalmával 4 nap alatt 150.000 látogató volt, vagy Hannoverban 10 nap alatt 250.000 látogató látta a kiállított tárgyainkat és kezdett el érdeklődni a Közlekedési Múzeum gyűjteménye iránt. Amennyiben ezeket a rendezvényeket költségkímélő, esetleg szerény hasznot hozó módon a jövőben is sikerül megszervezni, úgy ez lehet a megjelenés és a fejlődés legfontosabb területe. Az ilyen irányú munka és tevékenység végzésénél azonban mindig figyelemmel kell lenni az arányokra, hiszen a Közlekedési Múzeum állami jellegéből adódóan azért leginkább a közlekedési gyűjtés, rendszerezés, őrzés, tudományos kutatás fő letéteményese marad. A sajtó és propaganda tevékenységet tovább kell erősíteni, bár az évi 300-500 különböző híradás a médiákban olyan szám, amelyet a kultúra iránti érdeklődés visszaesése mellett 91