A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum története és vezetőik életútja 1896-1996 között 5 - Katona András: A Közlekedési Múzeum munkássága 1990-től 75

nehéz lesz fokozni. Új lehetőségként jelentkezik viszont az egyre bővülő TV és rádióállomások hálózatának jelentős műsorideje, amelynek kihasználása a Közlekedési Múzeum kínálatától is függ. A sajtófigyelő rendszerét működtetni kell és jobban ki kell használni a növekvő számú sajtókonferenciák, fogadások PR. jelentőségét. Kiegészítő terület, de a látogatók szempontjából fontos az árusítás, a múzeumi szuvenírek vásárlási lehetőségének biztosítása. Tekintettel a szűk létszámhelyzetre, valamint a munkatársak kereskedelmi beállítottságának korlátaira változatlanul a bérbeadás marad a jövő útja a Közlekedési Múzeumban ezen a területen. Feladat marad azonban a bérlő segítése, ötletekkel és anyagokkal történő ellátása, ami a látogatók jobb kiszolgálásának fontos eszköze. A szállodákkal, intézményekkel, a nehezedő gazdasági helyzet ellenére a kapcsolatot szorosabbra kell fűzni, a szerződéseket - ahol kell - újra kell kötni. Fokozni kell e pályázatokon való részvételünket, mert ez egy jelentős forrás-kiegészítő tevékenység lehet. A millecentenáriumi rendezvényeken történő részvételek feltételeinek megteremtése más, alapvetően a pályázati úton elnyert 10 MFt-os támogatásból valósult meg. Ez a konkrét eredmény is alátámasztja, hogy a szép számmal működő alapítványok és más források bevonása - bár jelentős többletmunkával jár - az egyetlen konkrét formája a kiegészítő pénzek megteremtésének. Ugyancsak folytatásra érdemes irányvonal, hogy a korosodó kiállítások helyén - hajózási, közút - olyan időszakos kiállításokat rendezzünk, külső támogatással, amelyek hosszabb ideig állandó kiállítás jelleggel frissítik a bemutatóinkat. Költséges, de a megvalósításról nem szabad lemondani, hogy a gyűjteményben, a kiállított tárgyak között meglévő, "kulcsdarabok"-ról Csonka autó, stb. - készüljenek modellek, amelyeket árusítani lehet. Ezt egyébként a kiállításba is vissza kell csatolni és lógóval megjelölni a múzeum legértékesebb darabjait. Külön foglalkozást igényel afiliálék és vidéki kiállítóhelyek kérdése és sorsa. Ezek ugyanis 10-20 éve létesült objektumok, amelyek üzemeltetési koncepciója az akkori gazdasági rendszernek megfelelően alakult; a múzeum adta a tárgyakat és a kiállítást, a "tulajdonos" az üzemeltetést végezte. A helyzet mára lényegesen megváltozott, néhány helyen tragikussá vált - Paks -, és feltétlen újragondolást igényel a további működtetés. A koncepció nem lehet más, mint a Közlekedési Múzeum munkájának fokozása, a kiállítások attraktivitásának javítása mellett megkísérelni az üzemeltetés új konstrukcióinak; vállalkozásbaadás, bérlet stb. megoldás. Amennyiben ezek nem vezetnek eredményre a kiállítások nehezen lesznek nyitvatarthatók tekintettel arra, hogy a már említett dologi kiadások a budapesti létesítmények üzemeltetését sem fedezik. Összességében a Közlekedési Múzeum intézményének alapvetően adottak a lehetőségei - szakmai, anyagi - arra, hogy a vezetői koncepció megvalósuljon. Az elmúlt éveknél nagyságrendekkel nem rosszabb kondíciók mellett megoldhatók a célkitűzések, mert a kialakult szakmai és munkahelyi légkör alkalmas az együttgondolkodásra és a cselekvésre. Nagy szerepe van annak, hogy a Közalkalmazotti Tanács és a Vasutas Szakszervezet segít az általános és helyi feszültségek levezetésében és a többletfeladatok ellátásának vállalásában. A munkatársak részéről sem csoportosan, sem egyénileg nem jelentkeztek és remélhetően nem is jelentkeznek irreális követelések, amelyek a munkát nehezítenék vagy esetleg lehetetlenné tennék. Nagy kihívást és lehetőséget jelent a szakmai vezetés számára 1999-ben a 100 éves a múzeumnyitás méltó megünneplése. 92