A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum története és vezetőik életútja 1896-1996 között 5 - Katona András: A Közlekedési Múzeum munkássága 1990-től 75

A külső kapcsolatok között a múzeumalapító MÁV-ot lehet első helyen említeni, de a MAHART, a GYSEV, a BKV Rt. és az Útügyi Koordinációs Iroda is a legjobb, és leginkább múzeumbarát gazdasági társaságok. A MALÉV, a HUNGAROCAMION, a GANZ­HUNSLET és a VOLÁN Vállalatok változó érdeklődéssel vesznek részt a hagyományőrző tudományos tevékenységben. A szakmai-tudományos tanácsadó testület szerepét továbbra is az MTA Közlekedés­tudományi Bizottság látja el. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, míg a finanszírozási rendszer engedte a mece­natúra pályázatok révén juttatott pénzt egy-egy nagy jelentőségű tárgyi emlék stabil hajógép, Lloyd repülőgép felújításához. Külön fejezetet érdemel az az együttműkö­dés, amelynek eredményeként a győri Széchenyi István Főiskolán megalakult a Köz­lekedéstörténeti Tanszék. Ez az oktatási intéz­mény adott lehetőséget arra, hogy a Közle­kedési Múzeum munkatársai ne csak egyéni felkérés alapján, alkalomszerűen, hanem rend­szeresen vegyenek részt a főiskolai oktatásban, elősegítve ezzel saját fejlődésük mellett a jövő mérnökeinek közlekedéstörténeti ismeretbőví­tését is. Az egyetemek között elsősorban a Budapesti Műszaki Egyetemmel tartunk fenn rendszeres kapcsolatot. A társmúzeumok közül az Országos Műszaki Múzeummal, a Mezőgazdasági Múzeummal és az Országos Vízügyi Múzeummal szorosabb a kapcsolat, de - tárgykölcsönzés formájában ­szinte valamennyi országos múzeummal és né­hány önkormányzati múzeummal is megvan a rendszeres összeköttetés. A civil szervezetek közül eredményes az együttműködés a Magyar Vasútmodellezők Egyesületével, amely több éves távollét után kiállításaival is visszatért a múzeumba. A Repülésbaráti Társaság tevékenységével pó­tolja azt az űrt, amelyet a gyakori vezető­váltással működő MALÉV a történeti érték­megőrzéssel összefüggésben felmutat. Részben ugyancsak ennek tulajdonítható, hogy a Ferihegy l-es terminál melletti skanzent sem sikerült igazán életképessé tenni. Egyre jelentősebb szerepe lehet a Liget Köz­társaságnak, amely szerveződésnek a Közle­kedési Múzeum alapító tagja. A nemzetközi szervezetek közül az IATM és az ICOM munkájában, a könyvtárosok nem­zetközi szervezetében van szerepük a munka­társainknak. A külső kapcsolatok sajátos formája a filiá­lék működése és fenntartása. Tekintettel arra, hogy az Évkönyv külön foglalkozik e téma­körrel, itt csak jelzésszerűen utalok arra, hogy a filiálék fenntartása folyamatos szakmai, üzemeltetési gondokkal jár és még mindig nem sikerült megtalálni azt az általános érvényű formát, amely alkalmas lenne az ilyen jellegű intézmények fenntartására. A Nagycenki Múzeumvasút működését költ­ségvetési és GYSEV támogatással úgy tűnik egy jelentős hullámvölgy után sikerült ren­dezni. Ugyanígy megoldott a Földalatti Vasúti Múzeum és a Parádi Kocsimúzeum ügye is. A Kossuth-múzeumhajó felújítása is megtörtént és talán a következő öt év kevesebb problémát hoz e területen, mint az elmúlt időszak. Rendezetlen, - immár 2-3 éve - a Paksi Vasúti Skanzen státusa és a Petro-tanyán sze­repelt kocsikiállítást a műtárgyak bizonytalan helyzete miatt kellett megszüntetni. A Közlekedési Múzeum jövőképe A magyar Közlekedési Múzeum sem ke­rülheti meg a világ technikai múzeumai felé egyre erőteljesebben jelentkező kihívást, neve­zetesen azt, hogy a hagyományos tárgyma­gyarázó szöveggel ellátott bemutatási forma ma már nem elegendő a látogatói igények széles körű kielégítéséhez. Nagy kihívást jelent, hogy a számítás­technika, a videó és más modern elektronikus eszközök kiterjedt alkalmazásával kevesebb eredeti tárgyat és több ismeretanyagot mutas­sunk be vagy a szórakoztató elemek beépí­tésével egy játszóparkká, vidámparkká alakít­suk a múzeumot? 89

Next

/
Thumbnails
Contents