A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)
I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum története és vezetőik életútja 1896-1996 között 5 - Dr. Molnár Erzsébet: Az első 50 év: Banovits Kajetán, Geduly Gyula, Samarjay Lajos 7
Dr. Molnár Erzsébet Az első 50 év: Banovits Kajetán, Geduly Gyula, Samarjay Lajos 1 A Közlekedési Múzeum alapját az 1896. évi millenniumi kiállítás X. csoportja, azaz a Közlekedésügy bemutatója képezte. A kiállított termékek az ország közlekedési helyzetét és műszaki állapotát mutatták be, de figyelmet fordítottak a fejlődés menetének bemutatására is. Az összegyűjtött tárgyak, dokumentumok kitűnő alapot biztosítottak egy majdani, állandó múzeum létrehozásához A tárgyak nagyobb része a Közlekedési Csarnokban volt látható, elsősorban a vasút és a közút járművei, hídmintái, valamint a posta és távírda eszközei, berendezései, kiegészítve fényképekkel, dokumentumokkal, térképekkel (l.ábt-a). Külön pavilonban állították ki a hajózást reprezentáló anyagot, hajómodelleket és 4 Vaskapu, valamint a fiumei kikötő makettjét. A nagy közönségsikerre való tekintettel a kiállításszervezők elhatározták, hogy az összegyűjtött tárgyakat nem hagyják elkallódni, hanem egy állandó múzeumot hoznak létre. Ez a gondolat korántsem volt új, hiszen már korábban is felmerült egy közlekedési múzeum alapításának gondolata. Az 1885. évi országos kiállítás után egy vasúti múzeum létrehozásán fáradoztak a szervezők, akkor azonban ez nem sikerült. A millenniumi ünnepségek lezárása után is először a vasúti múzeum gondolatával foglalkoztak, ám szerencsére a létező közlekedési ágak és azok tárgyait együtt tartották. "Nehogy pedig úgy, mint az 1885-iki országos kiállítás befejezte után történt, a nagy fáradtsággal és tetemes költségekkel összegyűjtött 1 A Közlekedési Múzeum történetének részletes feldolgozását lásd: dr. Molnár E.\ A Közlekedési Múzeum története 1945-ig. A Közi. Múz. Évk.IX. (Föszerk.:/:ato>?a András) Műszaki könyvkiadó Bp., 1994.35-57.p. tárgyak ismét elkallódjanak, a m.kir. államvasutak kebelében, a vasúti kiállítás végrehajtására megalakított bizottságban felmerült azon eszme, hogy a kiállítás tárgyaiból a kiállítás befejeztével egy vasúti múzeum alapja volna megvetendő s e czélból arra kellene törekedni, hogy a kiállításnak úgy a jelenkori vívmányokra, mint a vasutak keletkezése és fejlődésére vonatkozó része is minél gazdagabb és teljesebb legyen." 2 A vasúti múzeum gondolatának többszöri felbukkanása nem volt véletlen. Európában és Magyarországon a közlekedés és az életminőség fejlődését a vasút reprezentálta. 60-70 év alatt szinte egész Európát és Amerikát behálózta a vaspálya, de a többi földrészen is gyorsan terjedt. Magyarországon a Kiegyezés után rohamos ütemben folyt a vasútépítés, és a század végére már az ország minden részébe el lehetett jutni vasúton. A közlekedés más ágai is jelentős fejlődésen mentek keresztül a 19. század folyamán, ám a mindennapi életre, a gazdaságra és társadalomra nem volt olyan döntő hatásuk, mint a vasútnak. Az eredmények önmagukban jelentősek voltak, de a hétköznapok számára már nem volt annyira nyilvánvaló. Érthető tehát, hogyha a kiállítás, illetve a múzeumalapítás szóba került, akkor rögtön a vasútra gondoltak. Még egy nagyon fontos dolgot kell ehhez tudni. A vasút megalakulásától kezdve, de különösen a MÁV megalakulása után az ott dolgozók összetartozás tudata hihetetlenül megnőtt. A vasút olyan kohéziót hozott létre a munkatársak között, ami példa nélkül 2 Banovits K.: Bp., 1898. 5.p.