A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

Előszó 3

Előszó A 100 éve alapított nagy múltú intézmény története egy kicsit az ország története is. Létrejöttét a múlt század ipari forradalma, a vasút fejlődése alapozta meg. Jelentősen fejlődött az egész ország. Növekedett a lakosság létszáma. Megindult a polgárosodás folyamata. A múlt század végére Budapest világvárossá fejlődött. Ipara, kereskedelme, építészete és közlekedése révén Európa fővárosainak méltó társává vált. A munkamegosztásban bekövetkezett változások eredményeként emelkedett az ipari és a szolgáltató ágazatokban foglalkoztatottak száma. A leglátványosabb fejlődés a közlekedés területén mutatkozott, különösen a vasútnál. Az első magyarországi vasútvonal átadásának 150. évfordulóját az idén ünnepeltük. A MÁV megalakulása után felgyorsult a magyarországi vasútvonalak építése. A vasúti közlekedés fejlődése azonban nem csak a közlekedés színvonalát javította, hanem egy sor iparágat is fellendített, illetve új iparágakat hívott létre; szénbányászat, kohászat, járműgyártás. A vasút térhódítása az építészet területén a híd- és alagútépítésben is változásokat hozott, hiszen olyan technikai megoldásokat kellett alkalmazni, amire korábban nem volt példa. Hosszú alagutak, nagy teherbírású hidak tervezése és kivitelezése igazi kihívás volt a kor mérnökei számára. A hajózásban a vitorla lassan háttérbe szorult, és a folyókon, tengereken a gőzerő vette át a szerepét. Bár a közutak építése hazánkban igencsak vontatottan haladt, a 19. század első feléhez képest a 20. század hajnalára a kiépített útjaink hossza is jelentősen megnövekedett. A műszaki fejlődésen túlmenően az emberek élete is megváltozott, életük felgyorsult. Egyre többen utaztak és egyre messzebbre, az utazás egyre szélesebb rétegek életformájává vált, akár pihenés, akár munkavállalás céljából történt az. E sokrétű változás és látványos fejlődés bemutatása méltán kapott helyet az 1896. évi millenniumi ünnepségeken. A Városligetben rendezett kiállításon Magyarország a világnak és önmagának is bemutatkozott. A kiállítás egyik legimpozánsabb csarnokában állították ki a vasút és a közút fejlődését, külön csarnokban pedig a hajózás, a kikötői építészet és a folyamszabályozás fejlődését illusztráló tárgyakat. A gazdag tárgyi anyagot térképekkel, fényképekkel egészítették ki. A mai Közlekedési Múzeum létét annak a hihetetlenül lelkes és hozzáértő gárdának köszönhette, amely az anyagot összegyűjtötte, de talán még nagyobb érdeme volt, hogy egységes gyűjteménnyé szervezte. Korábban is történt már kezdeményezés műszaki, illetve vasúti múzeum létrehozására, de a siker elmaradt. A millenniumi bemutató azonban az érdeklődést és az erőket a gyűjtemény együttartása felé terelte. Báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter engedélyezte a múzeum megalapítását. A korábbi múzeumszervezés fő mozgatóját, Banovits Kajetánt nevezte ki az intézmény vezetőjének. A magyar Közlekedési Múzeum megépítése azért is kiemelkedő jelentőségű, mert Európában ekkor még a közlekedési gyűjtemények nem önálló múzeumokként léteztek, hanem a nagy műszaki múzeumok részeként, vagy a nemzeti múzeumok vállalkoztak egy-egy közlekedési ág bemutatására. A budapesti Közlekedési Múzeum mindenekelőtt az egész magyar közlekedés fejlődését és akkori állapotát mutatta be, kiegészítve a legfontosabb nemzetközi anyaggal.