A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

Előszó 3

Az első 50 évben az igazgató, a múzeumőr és néhány teremszolga volt az állandó személyzet tagja. Az ő odaadó munkájuk mellett a kor legjobb tudósai, mérnökei aktívan vettek részt a gyűjtésben, a múzeum életében. A nagy közlekedési vállalatok, járműgyárak felelős vezetői tanácsaikkal, anyagi lehetőségeikkel, széles körű kapcsolataikkal támogatták az intézményt. A II. világháború pusztításai miatt szinte új múzeumot kellett alapítani. Az épület, valamint a gyűjtemény komoly károkat szenvedett. A háborús károkat, a napi életet helyreállító ország gondjai között a múzeumok újranyitása nem az elsődleges célok között szerepelt. Az akkori munkatársaknak, mindenekelőtt Mészáros Vince igazgatónak köszönhetően végül sikerült elfogadtatni a múzeum létét, és egy szerényebb kinézetű épületben az új állandó kiállítást megnyitni 1966-ban. A három eltelt évtizedben Czére Béla professzor, Veress István és Katona András főigazgatók vezetésével a Közlekedési Múzeum jelentősen fejlődött, filiálékat alapított, nemzetközi kapcsolatokat épített ki és nemzetközi szakmai elismerést szerzett. Állandó szakembergárda foglalkozik a gyűjteményekkel, a megőrzés, nyilvántartás mellett előtérbe került az elmélyült tudományos munka, a tárgyak módszeres feldolgozása is. Alapvető jelentőségű a műtárgyak állagmegóvása, restaurálása. Megváltozott a kiállításrendezés metodikája. Az újszerű technikákon túl a legfontosabb, hogy az állandó kiállítások mellett egy-egy résztéma alaposabb feldolgozásával az időszaki kiállítások alkalmat adnak arra, hogy a nagyon gazdag, de raktárakban sorakozó tárgyak is rövidebb-hosszabb időre a közönség elé kerüljenek. 1896-ban alapított Közlekedési Múzeum most egy olyan Évkönyvvel adózik az elődöknek, amelyben a történetére vonatkozó dokumentumok javát mutatja be, összefoglalja a munka eredményeit, írásban, képekben tárja az érdeklődők elé a valódi kincseket. 100 év nagy idő egy intézmény életében, ami alkalom az ünnepi eseményekre és kiadványokra, de egyben a számvetésre is. Meggyőződésem, amit az Évkönyv tartalma is bizonyít, hogy a Közlekedési Múzeumnak van mire büszkének lennie, hiszen a mindig jelenlevő gondok és nehézségek ellenére is szó szerint talpon tudott maradni és képes volt megújulni. Közép-Európában ma itt látható a legnagyobb közlekedési gyűjtemény, de a nagyságrendnél talán fontosabb, hogy egyrészt a magyar közlekedéstörténeti kutatások központjává vált, másrészt pedig kiemelkedő közművelődési szerepet játszik. Köztudott, hogy a Közlekedési Múzeumba sok gyerek, fiatal jár, így az ifjúság nevelésében nem kis felelősség hárul az intézményre. A kultúra mindig és mindenkor a legfontosabb eszköz arra, hogy becsüljük a múltat, eligazodjunk a jelenben és utat találjunk a jövőbe. E munkában ez a múzeum a múltban és a jelenben is mindig tudatos feladatot vállalt. Kívánom a Közlekedési Múzeum vezetőinek és munkatársainak, hogy még sok tartalmas évet éljenek meg eredményes munkával, hogy a következő Évkönyvekben is hasonlóan értékes eredményekről számolhassanak be. Utr\ *"*{ Dr. Lotz Károly miniszter Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium