A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

V. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum filiáléi 317 - Rövid tartalmi összefoglaló, előzetes közlemények (magyar, angol, német nyelven) 363

Elmondják véleményüket arról a műszaki és közlekedési múzeumokban sokat vitatott kérdésről, hogy szabad-e a műtárgyat működőképessé tenni, illetve működésbe hozni. Ezzel kapcsolatban megemlítik néhány nagy külföldi műszaki múzeum gyakorlatát. A következőkben a magyarországi restaurátor képzés rendszerét ismertetik. Ezután beszámolnak a Közlekedési Múzeumban végzett restaurátori feladatokról, a restaurátor műhelyek kialakításáról és felszereltségéről. A műtárgy megmentése és hosszú távon való megőrzésének munkája három fázisban valósul meg: a kutatásban, a kutatás alapján a feladat meghatározásában és a megvalósításban. A kutatást, a feladat meghatározást, továbbá a restaurálás során alkalmazott technológiát és anyagok megnevezését a restaurálási dokumentációkban rögzítik. Példaként említik meg a Weiss Manfréd 250 típusú motorkerékpár restaurálását, amelyről minden részletre kiterjedő dokumentáció készült. befejezésül ismertetik a Közlekedési Múzeumban kialakult raktározási formákat, majd a társmúzeumokkal való kapcsolatokról számolnak be. V. Rész A Közlekedési Múzeum filiáléí Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: „A parádi Kocsimúzeum". A Közlekedési Múzeum első filiáléja a Kocsimúzeum 1971 augusztus 25-én nyílt meg Párádon a „Cifraistállóban". Ez a múzeum az elsők között valósította meg az „élő múzeum" elvét, mivel egy épülettömbben tekintheti meg a látogató az Országos Lótenyésztési Felügyelőség ménjeit és az öt kiállító teremben a fogatolt járművek fejlődéstörténetét a kerekes járművek megjelenése előtti kortól kezdve a díszhintókig. Az országházi és az esztergomi díszhintók mellett megtalálhatók a kiállításban a különböző típusú nyitott és zárt hintók, a hajtó- és vadászkocsik, továbbá a kocsigyártó ipar eszközei, berendezései, szerszámai és a mezőgazdasági kocsik eredetijét pótló modellek. Merczi Miklós: „A Földalatti Vasúti Múzeum." A metró Deák téri többszintes csomópontjában, a millenniumi földalatti vasút egyik - a forgalom részére - megszüntetett szakaszában nyílt meg 1975 október 28-án a Földalatti Vasúti Múzeum, amelyet a Közlekedési Múzeum szakmai felügyelete mellett a BKV üzemeltet. A látogatók a négy eredeti fa- illetve fémburkolatú kocsin kívül korhű képet kapnak a kontinens első földalatti vasútjának építéséről. Eredeti tárgyak, modellek, dokumentumok, térképek mutatják be a földalatti vasút fejlődéstörténetét. Szász Tamás: „A nagycenki Múzeumvasút és szabadtéri kisvasúti járműkiállítás". A szerző a magyarországi kisvasutak történetének rövid összefoglalása után bemutatja a 4 km hosszúságú kisvasúti vonalat, amely Fertőbozról kiindulva a nagycenki „Kastély" állomásig szállítja az utasokat. A kisvasúti szabadtéri járműbemutatón az országban különféle célból üzemeltetett eredeti keskeny nyomtávolságú vontató és vontatott jármüvek tekinthetők meg. Az 1000 mm-es, 760 mmes és 600 mm-es nyomtávolságú mozdonyokról, továbbá a kiállított kocsikról részletes ismertetőt olvashatunk a tanulmányban. Dr. Mészáros Balázs: „A Kossuth Múzeumhajó" című munkájában megemlékezik a század első évtizedeiben épített és a Dunán közlekedett jelentősebb gőzhajókról, amelyek közül ma már csak a Kossuth (eredeti neve Ferencz Ferdinánd Főherceg) gőzös maradt meg. Ismerteti a hajó műszaki adatait és azt a széleskörű társadalmi összefogást, amelynek eredményeként a hajót műszaki emlékké nyilvánították, majd múzeum hajóvá alakították át. Mivel egy ilyen nagy és régi hajó állandó karbantartási és felújítási költségeinek terheit a múzeum nem vállalhatta, a napi 372