A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

V. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum filiáléi 317 - Rövid tartalmi összefoglaló, előzetes közlemények (magyar, angol, német nyelven) 363

gyűjtésre és a bemutatásra. Mindazok a változások, amelyek állandó feladatokat is jelentenek meghatározzák azokat a vezetői, szakmai irányokat, amelyeket követnie kell. Ennek érdekében cél a működő modellek számának növelése, a számítástechnikai eszközök és az interaktív játékos szerkezetek állományának bővítése. Ugyanakkor feladat a látogatók oktatása, nevelése, a nemzeti értékek bemutatása. A továbbiakban szemléletes diagramokon mutatja be azon reprezentatív felmérések eredményeit, amelyeket a látogatói szokások megismerése, továbbá a múzeum és a látogatók közötti kapcsolat erősítése, bővítése érdekében végeztek. Beszámol a múzeum működési feltételeiről és lehetőségeiről. A szűkösen mért költségvetési juttatás alapvetően csak az üzemeltetési és a bérköltségeket fedezi, a tudományos kutatásra és a gyűjtemény gyarapításra egyre kisebb hányad jut. Tájékoztatót ad a személyi állomány alakulásáról, az elmúlt öt év kül- és belföldi időszaki kiállításairól, a nemzetközi kapcsolatok alakulásáról. Ismerteti azokat a nagyarányú beruházási- felújítási munkákat, amelyeket 1990 óta végeztek és amelyeknek eredményeként a Közlekedési Múzeum megjelenésével is európai rangú intézménnyé vált. Tanulmányának befejezéseként felvázolja a Közlekedési Múzeum jövőképét és azokat a kihívásokat, feladatokat, amelyeknek tudományos, műszaki, gazdasági, személyzetpolitikai területen egyaránt meg kell felelni. II. Rész A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek kialakulása és fejlődése Prof. Dr. Czére Béla: „A múzeum gyűjteményeinek fejlődéstörténete" című bevezető tanulmányában ismerteti a vasúthálózatnak és az iparnak azt a jelentős fejlődését, amelyet az 1867. évi kiegyezés tett lehetővé. Ennek egyenes következményének tekinti, hogy az 1896. évi millenniumi közlekedési kiállításon, majd a Közlekedési Múzeum anyagában is döntő súllyal szerepeltek a vasút műtárgyai. A továbbiakban ismerteti a hajózási, a közúti közlekedési, a városi közlekedési és a légi közlekedési gyűjteményi ágazatok vázlatos fejlődéstörténetét, a gyűjtemények történeti kialakulását, gyarapodását, majd a második világháború utáni időszakban a tudományos kutatómunka kezdeti lépéseit. Szabó László: „Az út-, híd gyűjtemény" című munkájában beszámol arról, hogy számos úthíd műtárgyat (hidak modelljeit, út- és hídépítési anyagmintákat, törvényhatósági közutak térképeit stb.) már a millenniumi kiállításon is bemutattak, azonban önálló gyűjteményi ágazatként mégis csak 1969-től létezik. Annak érdekében, hogy a területi, szakmai és kronológiai szempontokból egyaránt szerteágazó gyűjtési program eredményeként rendelkezésre álló anyag kezelhető, feldolgozható legyen témacsoport-rendszert dolgoztak ki. Mivel a nagyméretű és nagysúlyú hídelemek, gépek, kiállítására a múzeum központi épületében, illetve épülete előtt csak korlátozottan van lehetőség, az ország különböző pontjain működő cégeknél szervezik meg a gyűjtő-kiállító helyeket. Beszámol arról, hogy a Tatai úti raktárbázison létrehozták a „Tanulmányi raktárt", amelynek segítségével ez a gyűjteményi ág is bekapcsolódott a műszaki közép- és felsőoktatásba. Végül néhány jelentősebb kiállítást, rendezvényt ismertet. Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: „A géperő nélküli járműgyűjtemény" című tanulmányában sajnálattal állapítja meg, hogy a szárazföldi közúti közlekedés több ezer éves történetéhez tartozó fogatolt járműgyüjtemény létrehozására csak az 1960-as évektől vállalkozott 366