A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)
II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, fejlődése 93 - Kócziánné, dr. Szentpéteri Erzsébet: A géperő nélküli járműgyűjtemény 107
kívánták eladni márkás darabjaikat). A modellépíttetés terén ennél rosszabb volt a helyzet. Az előkészületek hosszan elhúzódtak és amikorra sikerült volna az összes feltételt biztosítani (pl. a tervrajzok beszerzését, illetve elkészítését), addigra valami ismét hiányzott pl. a megfelelő színvonalat garantáló kapacitás stb. 1968 1971 1981 1995 Eredeti jármű 105 150 177 190 Jármű modell 32 55 68 74 Az előzőekben már minősített és intenzitásában összehasonlíthatatlan első néhány év után az eredeti fogatolt járművek gyűjtési üteme évtizedenként mintegy feleződött (19711981: 27 db, 1981-1991: 13 db), amit a körülményekben bekövetkezett változások teljes mértékben indokolnak. A modell állományra mindez kevésbé vonatkozik, a csökkenés sokkal jelentősebb, semmint az elfogadható lenne. Nyilvánvaló, hogy ebben közrejátszott annak a tudomásul vétele is, ami ebből a szempontból a modell lényege: bármikor megépíttethető, ha megfelelő alkalom kínálkozik. A többi tárgycsoport fejlődése a gyűjtési lehetőségek rapszodikusságát is mutatja, de általánosságban az erősen csökkenő tendencia ezekre szintén vonatkozik. A fogatolt járműgyűjtemény összességében a nagyobb európai gyűjtemények rangsorában a középmezőnybe helyezhető, mivel az állami, illetve uralkodói díszhintók a Habsburg ház révén a schönbrunni Wagenburg anyagát gazdagítják. Állományunk összetétele, a már felújított műtárgyak együttese és a kiállítások alapján a középmezőny élére való sorolás jogossága a hazai és a nemzetközi szakmai megítélés szerint sem vitatható. Elsőként az állomány kiemelkedő típusaiból és tárgyegyütteseiből hozott példákkal kívánjuk előbbi állításunkat alátámasztani. A gyűjtemény legértékesebb darabja az un. országházi díszhintó 12 , amelyet a XIX. század végén a Jordán Károly - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Az országházi díszhintó. A Közlekedési Múzeum Évkönyve III. 1974-1975. Közdok. Bp. 1976. 425-433.old. millenniumra készítettek a Kölber Kocsigyárban. Történeti jelentőségét nemcsak az alkalom adja, amelyre épült, hanem azáltal, hogy az országgyűlés elnöke használta, a magyar állami díszhintó rangjára emelkedett, s mint ilyen, egyedülálló a hazai közgyűjteményekben. Kölber-gyártmányként része a fogatolt jármüanyag legfontosabb együttesének, amelynek tudományos igényű feldolgozása már 1988ban megjelent 13 . A Kölber Testvérek Kocsigyárában készített jármüvek a hazai élvonalat képviselték, s maga a gyár a hazai ipartörténetben is fontos szerepet játszott 14 . A gyűjtőmunka kiemelt céljai között mindig első helyen szerepelt a Kölber gyártmányok megszerzése, de ennek ellenére csak nyolc fogatolt járművünkről állíthatjuk, hogy hiteles termékei a gyárnak. (1954-ben az országházi hintó ajándékként történt hivatalos átadásával, és 1977-ben a kercaszomori bőr, félfedeles nyitott hintó megvásárlásával zárult remélhetőleg nem végleg - a gyűjtés). A nyolc jármű között hét hintó van, s ezekből három a díszhintók kategóriájába sorolható. A már bemutatott országházi díszhintó mellett a Vaszary Kolos hercegprímás személyzete részére készített, ugyancsak millenniumkori darabon kívül, az egri érsekség megrendelésére gyártott jármű is a tulajdonunkba került. A két zárt hintó közül az egyiket az utolsó bérkocsiként tartották számon Nyíregyházán, a másikat egy hajdan híres fővárosi kocsigyártó cég leszármazottai őrizgették. Már a parádi nyitásra elkészült a két darab felújítása. A három nyitott Kölber hintó különleges példány: az egyik alvázszerkezete miatt rendkívül értékes és egyedülálló, a másiknak vésetttáblás fonott oldalában rejlik szépsége és ritkasága, a harmadikat a "modernsége" tette a széria gyártmányok iskolapéldájává. Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Kölber-kocsik a Múzeum gyűjteményében. A Közlekedési Múzeum Évkönyve VIII. 1985-1987. Közdok. Bp. 1988. 67-93. old. 14 Jelen tanulmány szerzője feldolgozta a Kölber, a Misura gyár, valamint a fővárosi kocsigyártóipar történetét. A tanulmányok a Közlekedési Múzeum Évkönyveiben és a Közlekedéstudományi Szemlében jelentek meg. 114
