A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, fejlődése 93 - Kócziánné, dr. Szentpéteri Erzsébet: A géperő nélküli járműgyűjtemény 107

Az állapottól függő beszerzés a későbbiekben is állandó viták forrása maradt, különösen a krónikus raktárhiány és a felújítások anyagi hátterének szűkössége miatt. Sok esetben a viszonylag alacsony vételár ellenére sem került sor a gyűjtésre a rendbehozatás várható költségigénye miatt. Ma már nehéz megítélni, hogy az esetek többségében helyes döntések születtek-e, különösen akkor, ha egy-egy darab végleges eltűnésével is számolni kellett. A napjainkban kialakult helyzet sem egyértelmű, mint annak elemzésére későbbiekben még visszatérünk. Az un. úri, városi vagy uradalmi, egyházi vagy polgári járművek, valamint a teheráru-fuvarozás eszközeinek gyűjtése vitathatatlanul a Közlekedési Múzeumra hárult, de a falusi lakosság, a parasztság járműkészletén a Mezőgazdasági és Néprajzi Múzeummal kellett osztoznia. A három országos múzeum közötti gyűjtőkör elhatárolása egyébként még a mai napig sem történt meg, és emiatt ugyancsak szükség lenne az állagjegyzékek publikálására. Hiányosak az ismereteink a nem országos múzeumok eredeti járműkészletét illetően is, ezért 1992-ben a hazai közgyűjteményben őrzött, izomerővel vontatott járművek állományának megismerésére felmérést indítottunk. A több, mint száz országos, megyei és szakmúzeumhoz, kisebb gyűjteményhez kiküldött adatkérő körlevélre érkezett válaszok száma nem érte el még az ötven százalékot sem, de az akció mégis hozzájárult az országos helyzet áttekintéséhez. Hiányosságai ellenére a kapott adathalmaz alapját képezi egy olyan járműkataszter elkészítésének, amelyre a VEAB (MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága) 1992es konferenciáján javaslatot tettünk.

8 Az eredeti járművek együttesét ki lehetett és kellett egészíteni a gyűjtőutak során fellelt járműalkatrészekkel. Mint az első gyűjteménykezelő sokszor emlékeztetett rá: a keresés során tapasztalt nehézségek és a szegényes leheL.Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Teherszállító fogatolt járművek a hazai közgyűjteményekben. VIII. Kéz-művesipartörténeti Szimpózium. Veszprém. 1992. novem-ber 9-11. MTA-VE AB, Veszprém, 1993. 81-88 old. tőségek miatt nem mehettek el közömbösen a tengelyek, csapágyak, felfüggesztő vasak, forgóalvázak stb. mellett sem. A nagyszámú alkatrész a felújítások során is hasznosnak bizonyult, egy-egy roncs állapotú jármű hitelesebb rendbehozatala valósulhatott meg a raktáron lévő és a járművekkel azonos muzeális értékkel bíró választékból. Az eredeti járművek gyűjtése mellett a Közlekedési Múzeum nagy fontosságot tulajdonít a hiteles, műszakilag pontos és technikailag magas színvonalon kivitelezett modellek megszerzésének is. Ezt az igényt a géperő nélküli jármű gyűjtemény mindenkori gyűjtemény-' kezelői igyekeztek kielégíteni, azonban a kocsigyártóipar sajátosságai jelentősen befolyásolták a gyűjtő munkát e téren, mivel a szakoktatás volt az egyik forrása a modellek gyarapításának. A kovács-bognár szakmát végzők ugyanis vizsgamunkaként különböző léptékű kocsi-szekér modellt is készíthettek. Kezdetben ezekből állt össze a gyűjtemény modell-együttese - többféle léptékben és minőségben - s csak a komplex kiállítások készítésének idején körvonalazódott meg élesebben a hiányok pótlásának és az egységes lépték tartásának a szándéka. Az ekkor építtetett modellek részint un. fejlődéstörténeti jellegűek, részint olyan gyártmánytípusok, amelyeknek eredetijét nem sikerült begyűjteni. Ilyen volt pl. a posta, a "kocsi"-kocsi modellje, vagy a Misura hajtókocsik típus szériája. A darabszámot tekintve a különféle ipari eszközök, gépek és szerszámok alkotják a géperő nélküli járműgyüjtemény legnagyobb műtárgy csoportját. A kocsigyártóipar tárgyi emlékeinek gyűjtése vitatható lehetett volna, de szerencsére ez nem befolyásolta azt a múzeológiai szándékot, amely a rohamosan feledésbe merülő kocsigyártás technológiájának megörökítésére irányult. A siker első "visszajelzése" a parádi Kocsimúzeum termeiből érkezett, a kovácsbognár-kocsifényező- és kárpitos műveleteket és munkafázisokat bemutató, didaktikai céllal rendezett kiállítási egységből, amely mind a szakma, mind a látogatók elismerését kiváltotta. 111