A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)
II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, fejlődése 93 - Kócziánné, dr. Szentpéteri Erzsébet: A géperő nélküli járműgyűjtemény 107
A gyűjtőkör szigorú és tudományos igénnyel történő megfogalmazása szempontjából mindez másodlagos értékű is lehetne, azonban a fogatolt járművek gyártása hazánkban - néhány jelentősebb gyár kivételével - nem lépte túl azt a technológiai szintet, amely a kézművesipart jellemezte, (5.,6 ábra) viszont múzeumi célú megörökítése egységes járműgyártási folyamatként kívül esett a néprajz vagy az agrártörténet, sőt még a műszaki emlékeket gyűjtő szakintézmény érdeklődési körén is. (Technikatörténeti szempontú megközelítés és néprajzi módszerek összekapcsolása eredményezte a "Kocsigyártó mesterségek " című film 9 megalkotását, amelyben szinte az utolsó pillanatban sikerült vizuálisan is megragadni a kocsigyártást a tervezéstől a kész járműveknek a megrendelő részére történő átadásáig. A film ma már pótolhatatlan jelenetekben és megszűnt helyszíneken, azóta elhunyt mesterekkel mutatja be a szerszámhasználatot, az egyes munkafolyamatok fogásait, az "egymás keze alá dolgozás" szép összhangját). A kocsizás kellékei, tartozékai közé soroljuk a lószerszámokat, a kisérő, illetve hajtó személyzet ruházatát, az utikészleteket stb. Ezekből a lehetőségekhez képest sajnos csak egy kisebb gyűjtemény együttest sikerült összeszedni, - amelyek egybevetve a hasonló külföldi múzeumok anyagával - különösen az egyenruha és az utikellék készlet tekinthető hiányosnak. A géperő nélküli járművek és tartozékaik állagfejlődését mutató táblázatok nemcsak a számbeli növekedést tartalmazzák, hanem a gyűjteményi csoport beosztás alatt azokat a főbb tárgyegyütteseket is, amelyekre általánosságban a gyűjtőkör kiterjed. A gyűjtemény nagyobb elemzésére eddig két alkalommal, a vezető muzeológusok összefoglalásában került sor: a megalapítástól az 1973A Néprajzi és a Közlekedési Múzeum közös produkciója volt Papp János és Tart János rendezésében, és a jelen cikk szerzőjének szakértői közreműködésével 1986-ban. 112 5. ábra Vargha Gyula kocsigyártó tanonc segédlevele 1926-ból ig terjedő 10 , valamint az 1973-1980 közötti időszakról jelent meg egy-egy tanulmány a Közlekedési Múzeum Évkönyveiben". Az utóbbit követően elsősorban a gyártmánycsoportok (pl. Kölber hintók, kocsik stb.), a forgalmi használat szerint elkülöníthető (pl. bérkocsik) járművek, vagy egyéb szempontok alapján kiválasztott típusok (pl. teherszállító jármüvek) leírása kapott hangsúlyt. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a gyűjteményben a lassú és kiegyensúlyozott fejlődés szakasza következett be, valamint arra, ami a tudományos igényű műtárgyleírásokkal függ össze, s amelynek a célja az állomány közlekedés- és technikatörténeti teljes körű feldolgozása. Ez a Kopcsándi Ferenc: A géperő nélküli jármügyűjtemény. A Közlekedési Múzeum Évkönyve II. 1972-1973. Közdok.Bp. 1974.67-89. old. L. 6.sz. lábjegyzet
