A Közlekedési Múzeum Évkönyve 10. 1896-1996 (1996)
II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, fejlődése 93 - Kócziánné, dr. Szentpéteri Erzsébet: A géperő nélküli járműgyűjtemény 107
A Közlekedési Múzeum tárgyi gyűjteményi felosztásában a már hivatkozott új nyilvántartási rendszer életbeléptetésétől, gyakorlatilag 1968-tól a 11-es szám alá sorolt műtárgyak alkotják az un. "géperő nélküli, pályához nem kötött közúti közlekedési eszközök és egyéb tárgyak" gyűjteményét. A gyűjtőkör meghatározása látszólag könnyű volt - többek között a 24. órában megkezdett gyűjtőmunka miatt -, de hamarosan nézeteltérések támadtak előbb a Közlekedési Múzeum egyes gyűjteménykezelőivel, majd később külső intézményekkel, vállalatokkal, sőt még szakmúzeummal is. A gyűjtemény gerincét és a gyűjtőmunka legfőbb célját az eredeti fogatolt jármüvek beszerzése képezte, köztük is elsősorban a nagy múltú magyar kocsigyártás különféle termékei, mindenekelőtt a díszhintók és hintók, hajtókocsik, továbbá a városi közúti járművek (un. konflis és fiáker), egyes tájegységek jellegzetes személy- és áruszállító kocsijai, a mezőgazdaságban használt szekerek, kétkerekű személy- és árufuvarozó jármüvek stb. Az első vita a városi közlekedés közforgalmú járműve, az omnibusz körül bontakozott ki. A városi közlekedési gyűjtemény szintén 1968-tól önállósult és pályához nem kötött tömegközlekedési eszközként az omnibuszt "elválaszthatatlannak" minősítette a városi közlekedéstől és gyűjteménytől. Az 1957-es beszerzésű omnibusz II.B.l. szám alatt már a géperő nélküli gyűjtemény elsőszámú törzsdarabja volt, amit rögtön a következő évben jelentős öszszegért fel is újíttattak. A megegyezést az sem segítette elő, hogy több omnibuszt nem sikerült felkutatni, így az egyetlen példányban létező unikális darab évtizedes huzavona tárgya lett. Hasonló nézeteltérés kezdett kibontakozni a konflisok és fiákerek gyűjteményi besorolása körül is, de ezek közös megállapodással végül a géperő nélküli gyűjteményben maradtak. Profiltisztítás címén rendeződött a közel száz darabos kerékpár- és alkatrész gyűjtemény, valamint a postakocsik sorsa, az előbbi 1974-ben került át a motorkerékpár-kerékpár gyűjteménybe, az utóbbiakat pedig 1979-1980 adtuk át három darab kivételével - a Postamúzeumnak 5 . (Csak húsz évet töltöttek a Közlekedési Múzeum raktáraiban, többségüket a forgalomból való kivonás után, 1960-ban a Posta Központi Járműtelepen ítélték muzeális megőrzésre.) Sikertelen erőfeszítéseket tettek a muzeológusok a nagy állami gazdaságok (Bábolna, Debrecen, Mezőhegyes, Szilvásvárad, Pécs) kiemelkedőbb fogatolt járműveinek országos múzeumi gyűjteménybe vonására, még az erre utaló szóbeli felvetések is elhallgatásra, vagy kemény visszautasításra kerültek, pedig mindegyik gazdaságnál őrizgettek legalább egy olyan járművet, amiből sem múzeumban, sem magántulajdonban nem volt másik példány. (Jellemző eset volt pl. a pécsi befalazott hintóé, amit először és utoljára a szenzációt közlő újságíró látott - az állami gazdaság dolgozóin kívül). Hasonló módon fogadták a múzeumi érdeklődést a nagyobb magángyűjtemények tulajdonosai is, s a muzeológus első látogatását követően többnyire az "eltüntetés" következett. Sokkal kedvezőbb kapcsolat volt a múzeumok között, de még így is ritka kivételnek számított pl. a nagykanizsai Thury György Múzeum felajánlása, amely egy fiáker és egy szán átadására vonatkozott. Az előbbi különösen értékes darab, mivel a tájegység és a város híres kocsigyárosának a műhelyéből került ki. 6 A nagykanizsai múzeumot egyébként a raktárhiány és a restaurálási lehetőségek reménytelensége késztette a két jármű átadására, és ezek olyan nyomós szempontok voltak, amelyek már a gyűjtés korai szakaszában - a Közlekedési Múzeum számára is - jelentősen befolyásolták egy-egy jármű megszerzését. Jordán Károly 1953-tól vezetett feljegyzéseiből és utijelentéseiből tudjuk, hogy hány esetben mondtak le ritka és neves gyártók termékéről, pedig a gyűjtemény ekkor még hiányos volt 7 . Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: A géperő nélküli járműgyűjtemény újabb fejlődése/1973-1980/. A Közlekedési Múzeum Évkönyve IV: 1976-1978. Közdok. Bp.53-78 old. Bazsó József, Nagykanizsa Jordán Károly hagyatéka 1993-ban került a Közlekedési Múzeumba, feldolgozása még folyamatban van. 110
