A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 167 - Tisza István: Adatok „A Magyar Mérnök-Egyesület Közlönye” alapításának előzményeihez 301

san tanulnia kell, hogy lépést tudjon tartani a fejlődéssel. A szakkönyvek azonban igen drágák, és mindig újabbak kellenének. A gyakorlati tapasztalatok megszerzése még nehezebb, mert ahhoz sokat kellene utazni, amire szintén csak kevés mérnök vállalkozhat saját erejéből. „Azon esméreteknek tehát, amelyek az inzsenéri tudományhoz s mesterséghez tartoznak, nagyobb elterjesztésére, gyarapítására s meggyökereztetésére alkalmatosabb s bizonyosabb eszköz talán nem volna, mint egy arra különösen határozott folyóírás . . ."

3 — „Ezen folyóírás egy jő czikkelyének magában kellene foglalni mind azon jelesebb építői s egyéb Inzsenéri munkáknak leírását, a melynek hazánkban már megtétettek, vagy még eszközlendők volnának ... — A második czikkelye a projectált újságnak foglalna magában kivonatokat újabb könyvekből, a melyek az Inzsenéri tudományokat érdeklik, kivált külsőországiakból, s idegen nyelveken írottakból: azonban tsak valódi új, vagy még kevéssé esméretes fontos és használható dolgokat kellene kiszedni, úgy a kivonat betsesebb lehetne a könyvnél magánál... — Jó kivonatokat tudományos könyvekből természetesen tsak az tud készíteni, aki nem új ember azon tudományban ... A harmadik czikkelyben azon jelentések vétethetnének fel, amelyeket Inzsenérek, építő-mesterek erőmív-szerkesztők (mechanikusok) s. a. t. küldenének be az általok készített munkákról, s azon módokról, melyekkel a munkáik kivitelében előfordult nehézségeket meggyőzték vala . . . Ezen czikkelyben az új találmányokról való híradások, azoknak rövid leírásával, új gondolatokról (ideákról) s projectumokról szólló tudósítások is helyet foglalhatnak." „ . . . Közöltessék tsak az, ami köz tudományra érdemes, nem valami időhez kötött füzetekben, mert egy füzet fontos tárgyakkal kedvesebben fog vétetni, mint akárhány füzet, mely hiú beszédekkel tellett volna meg . . . fél lehet tenni, hogy az illy folyó írás, amelyben oly fontos tárgyak fordulnak elő, a nagy közönségnek figyelmét is magára fogja vonni, s nagy részvétélt fog lelni a mívészek s Inzsenérek körén kívül is. Még a kül-földiek is szívesen fogják venni azon munkák esméretét, amelyeknek használhatása s alkalmaztathatása nem tsak egy tartományra illik." „Egyébberánt ezen értekezésemnek tsak az a czélja, hogy egy bizonyosan régen érzett s minden figyelmet megérdemlő szükséget felfedezzek, mellynek valahai kielégítésére, ha szavaim tsak tsekély eszközei lehetnének is, valóban örülnék . .." A cikk szerzője minden bizonnyal nem állt egyedül ezzel a modern szerkesztői elveket is valló igényével, — kívánsága mégsem teljesülhetett. Műszaki szaklap ezekben az évtizedekben még nem született. A szabadságharc leverése és az utána következő elnyomás évei megakasztják a társadalmi-gazdasági fejlődést Magyarországon. A szigorú cenzúra nem kedvez a hírlapirodalom fejlődésének sem. A nehéz helyzetből csak a hatvanas évek hoznak majd lassú kibontakozást. Ekkor vetődik fel ismét a műszaki szakemberek összefogásának gondolata. A szerveződő egyesület terve ismét előtérbe állítja egy műszaki szaklap alapításának kérdését is. 3 I. m. 57. p. 303