A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 167 - Biró József: Batthyány Tódor hajóépítő és hajózási kísérletei 239

A Magyar Hírmondó 1787-ben egy újabb kísérletezésről számol be: „ . . . most ismét egy ember Pozsonyban olyan hajót talált fel, mely ha mindjárt lassan is, de a víz ellenében felfelé megyén ha a kerekeket hajtják."" Ez a szűkszavú hír. Annyit azonban mégis megtudtunk, hogy ezt az úszótestet is lapátkerék-meghajtással mozgatták az áramlással szemben. Őriznek az Országos Levéltárban a helytartótanácsi tervrajzok között egy 1789-ből származó tervet, amely egy lapátkerekes hajómeghajtó szerkezetet ábrázol (6. ábra). Ennél a szerkezetnél, a csapágyazásból következtetve, a két lapátkerék nem a szokásos módon oldalt, a hajótesten kívül foglal helyet, hanem a hajótesten belül. Működési elve hasonló Faustus Verantius „Machinae Novae" c. XVI. századvégi munkájában leírt, az árral szemben haladó hajójának működéséhez (7. ábra). Mindkét terv szerint a hajót tartó hosszabb kötél egyik vége a mederben egy horgonyhoz van rögzítve, a másik vége pedig a két lapátkerék között lévő tengelyre van erősítve. A víz sodrása a lapátkerekeket forgatja, miáltal a tengelyre erősített kötél feltekeredik, s a hajót az áramlással szemben felfelé mozgatja. Az elgondolás szerint a lapátkerék és a henger átmérőjének különbsége elég nagy ahhoz, hogy a folyó sodróerejét leküzdve a hajó lassan az árral szemben haladjon. Az 1789-ben készült tervrajz szerint a lapátkerék forgását kézierővel, fogaskerék áttétel segítségével még fokozni lehet. A tervrajzon ábrázolt meghajtószerkezet működési elve erősen emlékeztet 7. ábra. Faustus Verantius árral szemben haladó hajója. (Machinae Novae 40. tábla) 19 Magyar Hírmondó, 1787. 332. p. 249