A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1. 1896-1971 (1971)
II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 167 - Biró József: Batthyány Tódor hajóépítő és hajózási kísérletei 239
a pozsonyi hajózási kísérletekről szóló leírásokra. Sajnos, ezek a híradások elég szűkszavúak, a meghajtó mechanizmusokra csak következtetni tudunk. Mindenesetre, a kísérletek és a rajz megközelítően azonos korabeliek. Szinte biztosra vehető, hogy a Bécsben tartózkodó Batthyány gróf ezekről a kísérletekről tudomást szerzett, és megfelelő rajzokat készíttetett róluk, hogy a sikerült ötleteket a későbbiek folyamán a saját hajóin is felhasználhassa. Az 1790-es évek elején elérkezettnek látta az időt, hogy régóta dédelgetett álmát, a hazai vizeken is biztonságos hajók terveit megvalósítsa. A horvátországi birtokán létesített hajóépítő műhelyét áttelepíti a pozsonyi Duna-szakaszra, hogy a még ki nem kísérletezett, újszerű hajók építését állandóan ellenőrizhesse. A kísérletezések hosszú ideig eltartottak, s igen költségesnek bizonyultak: a terhek megosztására Neue königliche privüegierte Schiffbau und Schiffahrts Companie néven hajóépítő és hajózási társaságot alapított. 8. ábra. Batthyány Pozsony melletti hajóépítő telepe. (Korabeli ceruzarajz a Közlekedési Múzeumban) II. Lipót halála után, 1792 június 7-én új királyt koronáztak Budán, I. Ferencet. A nagyszabású koronázási ünnepségekre egymás után érkeztek az ország zászlósurai, főnemesei. Mi sem természetesebb, hogy a hajórajongó Batthyány Tódor vízen érkezzék a koronázás színhelyére. Az új hajó még nem készült el, de ő kitalálta módját a gyorsan megépíthető hajónak. Ötvenkét szál gerendából készíttetett egy tutajt, s arra kisebb-nagyobb „filegoriákat" építtetett maga és vendégei számára. A tutajt két kormánylapáttal és hat evezővel irányították. A berendezés igen díszes lehetett, hiszen „az alkotmán közel hatszáz forintjába került ő Exellentziájának." 20 Eközben Pozsony mellett az újfajta hajó építése megindult. Hogy siker esetén biztosítsa maga és társulata számára a várható jövedelmet, szabadalmaz20 Magyar Hírmondó, 1792. 722. p. 250
