Régi órák kiállítása (Budapest, 1925)

Végh Gyula: Előszó

4

De a fémművesek találékonysága mellett az asztalosoknak, kőfaragóknak, sőt a porcellán és fajánsz mintázóinak is jutott szerep az óra előállításában, amint ezt a kiállítás példái tanúsítják.

Kiállításunk természetszerűleg az órának mint iparművé* szeti alkotásnak ismertetésére helyezett súlyt. Maga az óra mecha* nikája itt nem kerülhetett bemutatásra, bár néhány, technikai szempontból is érdekes régi időmérő — egy helio=chronometer, egy pater nosteres óramű, lejtőn járó óra, ú. n. fűrészóra, stb. — is van a kiállított tárgyak között, melyekről, úgy mint az egyes órák technikai sajátságairól, a katalógus híven beszámol.

Magyarország régi lakberendezéseiben, kastélyaiban arány= lag ritkák a XVIII. századnál régibb iparművészeti alkotások. Már a rococo sem gyakori, a barokk* vagy éppen a renaissance* berendezés pedig eredeti helyén alig maradt fenn. Ezt az álla= potot tükrözi az órakiállítás, melyben például hiányzanak a küU földön annyira elterjedt Boulle*órák, míg ellenben a XVI. Lajos korabeli, de különösen az empire» és Biedermeier*órák túlsúlyban vannak. Bár ez utóbbiak művészileg nem állanak a korábbi készítmények magaslatán, mégis akadnak közöttük is órák, melyek jól beillettek a kor ízlésének megfelelő berendezésben.

Mint minden hasonló alkalommal, úgy most is hálás köszö* nettel tartozunk a kiállítóknak, akik féltve őrzött kincseiket a ki= állítás számára átengedni szívesek voltak.

Végh Gyula.