Régi órák kiállítása (Budapest, 1925)

Csányi Károly: Az óra története

AZ ÓRA TÖRTÉNETE.

Az Iparművészeti Múzeum által rendezett kiállítás a XVI. század elejétől a XIX. század közepéig terjedő időből mutat be különböző anyagú és alakú órákat és ebből a korból az óra fejlődésének és átalakulásának tanulságos képét nyújtja. A múzeum főleg az óra külső alakjának változását, tehát a stílusok hatását mutatja be ebben a kis kiállításban, mely általános érdeklődésre tarthat számot, mert egyikét régi óra minden jobb lakásban akad. Éppen azért a kiállítás nem öleli fel még a Budapesten található anyagot sem, csak útmutatást ad arra, hogy mindenki a saját órája korát és stílusát meghatározhassa.

A kiállításon bemutatott anyag két főcsoportra oszlik: a nagyobb méretű lábas*, álló*, asztali, toronyidomú* stb. órákra, amelyekhez néhány homokóra és három napóra járul; viszont a másik csoportba a kisméretű, hordozható, csüngő* és zsebórák tartoznak. Itt az utazóórák (ú. n. Sattel* vagy Wagen* uhr*ok) a legnagyobb méretűek. Mind a két csoport lehetőleg időrendben, a stílusok szerint van elhelyezve, már amennyire az keresztülvihető volt, miután az esztétikai elhelyezésre, az anyagra és a külső formák összhangjára is ügyelni kellett. Éppen azért az első csoport (1 —188.) nagyobb korbeli ugrásokat mutat, míg a másik csoportban (189—430.) a kis és egyforma méret lényegesen megkönnyítette a folytatólagos elhelyezést. Itt az első tárlóban a renaissance, barokk* és rokokó*órák (189—241.), a második tárlóban a Louis XVI. és empire (242—333.), a harmadik tárlóban a formaórák, az empire és biedermeier*órák (334—430.) országok és mesterek szerint sorakoznak.

A napóra már az ó*korban ismeretes. Hordozható napórá* kát pl. a rómaiak használtak. A vízórákat szintén ismerték az ó*korban. A homokórák keletkezési ideje ismeretlen; a XVIII. században a rugósszerkezetú zsebórák annyira elterjedtek, hogy a homokórákat teljesen kiszorították.