Lyka Károly: A képzőművészet és iparművészet határai (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

a nagy hajló virágoknak és indáknak, a melyek Walter Cranet mindenben jellemzik. Ugyanazt a jellemvonást láthatjuk bármely művésznek olyan munkáin, a melyek képzőművészeti ízűek, mint a milyen vonásokat fellelünk iparművészeti alkotásaikon.

Szólhatunk még ennek a pompás szőnyegnek szerzőjéről, Kriesch Aladárról, a ki a már említett versillusztrácziókban azokat az erős férfias formákat alkotta. Ugyanaz a stilusérzés van meg az illusz- trácziókon, mint ezen a szőnyegen. És ugyanez uralkodik azon a nagy freskón is, a mely a parlamentet díszíti. Ennél szintén a nagy formákat látjuk, kihasítva és egymás mellé állítva erős egyszerűséggel. Az apró átmenetek, az apró mellékholmik ki vannak vetve, mindig csak az egész jelenség van hangsúlyozva. Az aprólékos körvonalakat összefoglalja 3—4 szilárd vonásba, ezt látjuk freskóján, rajzain, szőnyegén egyaránt.

Itt mellette látható Steinlennek, a híres franczia rajzolónak műve, a ki mélyen belenyúl a proletáréletbe, egy csepp savat hintve bele, a melytől fanyar mellékíze támad a rajznak. Ugyancsak Steinlen rajzolta ezt a plakátot is, a melyen szintén nem azt keressük, hogy «szép»~e rajta ez a nagy alak. Nem a gondosan megfésült czicza került e plakátra, a mely jó módnak örvend, hanem, hogy úgy mondjam,

i 6