Lyka Károly: A képzőművészet és iparművészet határai (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

■7

az éj proletárja kóczosan, teljesen Steinlen világfelfogásában. Még egy ilyen egyszerű munkánál is ennyire tud érvényesülni az ő egyéni művészete. Itt van Stuck, a szuszogó nagy erdei istenek, a hatalmas paripák, szatirok és faunok mestere, a kinek nagy művein az életnek duzzadása, hipertrofiája látható. E plakát vágtató paripáin ugyanazok a jellemvonások láthatók, mint nagy művein. Vessünk egy tekintetet azokra a pompás dolgokra, a melyekkel Nagy Sándor e bőrvánkosokat diszítette. Ha valakinek, úgy az ő munkáiban egy egységesen érző és gondolkodó ember műveit látjuk. Gondoljunk csak vissza Nagy Sándor egész művészi felfogására, a melyet írásaiban és festett műveiben fejezett ki. Ugyanaz a művészet látható apró bőrmunkáin is. Itt is az ornamentum és az ember összefűzése egyetlen egységes világgá válik. Egység a természet és ember között. Szent Ferenoz gyönyörű versei jutnak eszünkbe, a melyekben elragadtatással szól a naphoz, a virághoz, a kis madárhoz és testvéreinek szólítja valamennyit. Nagy Sándor ily egységesítő érzése nyilvánul meg ezen a párnán s ezen a könyvtáblán is. Ha végül egy pillantást vetünk Háry Gyula ékszereire: megfigyeljük rajtuk ugyanazt az aprólékos, gondos kidolgozást, a mely képeit is jellemzi. Az ő festett és zománczba foglalt művei közt is meg