Lyka Károly: A képzőművészet és iparművészet határai (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

heroikus események, az élet mindennapi eseményei kerültek, olyanok, a milyeneket később történelmi, mitológiai és genreképeknek neveztek. Itt tehát igazi «képzőművészeti» alkotásról van szó. Csak az a hibájuk, hogy ebben az esetben egyszerű piktorok alkották, a kiket szeretünk iparművészeknek degradálni.

Van egy másik ilyen gyűjtemény is e múzeumban, a mely egészséges, egységes művészi felfogást tükröz vissza. A japán mesterek műveiről szólunk. E szekrényben apró remekműveket látunk, a melyeket japán művészemberek készítenek vegyesen, a képzőművészet és az iparművészet elvi megkülönböztetése nélkül. Pl. ez az egyik tárgyacska bámulni való szobor a maga nemében. Fából faragott kis japán lurkó, a ki valahol a csalitban madárfészket talál s kalapjában nagy örömmel viszi haza. Kis arczából sunyi szemek néznek elénk, a jókedvtől szinte fütyülésre csücsörödnek ajkai. Nézzük meg ezen a kis szobron az életnek azt a bámulatos megnyilvánulását, ezt a finom mintázást, az arcznak puhaságát, az orr porczogóját és a fülozimpát, a melyen látszik az, hogy keményebb a rendes húsnál. A kis pofán szinte duzzad a kölyökhús. A ruhán pedig egyik redő a másikhoz simul, hol ránczokat vet, hol pedig testhez simul, megfeszül, ismét másutt összezsugo