Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

67

díszasztalát lakomák alkalmával ugyanaz a serleg ékesítette, a melynek hű mását a lelkész a hívőknek az Úr asztala mellett nyújtotta át. A holományi1 és kis-ekemeyei1 2 kelyhek virágcsokorral díszített fedeleikkel nem egyebek, mint előkelő asztali ezüstedények.

Örvendetes azonban, hogy e korszak legkiválóbb ötvöse Hann Sebestyén valamennyi kelyhén, a melyet tőle bírunk, a régi, hagyományos alakot tiszteletben tartotta, úgyszintén azok a mesterek is, kik az ő befolyása alatt álltak, mint például a keresztény szigeti3 4 5 és a szász_-ujfalvi4 kelyhek készítői.

A most említett kelyhek csoportját a bőven alkalmazott, trébelt renaissance-dísz jellemzi. Ilyen trébelt díszítéseket látunk az erdélyi rokoko kely- heken is, mint például az alcyinav kelyhen, a két s^ász-sebesi6 kelyhen és Seiden Márton Gottlobnak

1 Képét Id. Arch. Ért. i. h. 129. ]., 26. ábra.

2 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 86, sz E kehely Johann Christoph Schwartz műve.

3 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 37. sz. — E kehely Paul Schermcr junior nagy-szebeni ötvös műve. Mesterjegye PS1.

4 A szász-ujfalvi kehely mesterjegye GG, mely Georg Gaudt (1* 1719) nagy-szebeni ötvösre vonatkozik.

5 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 65. sz.

6 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 47. S/.

5