Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

59

finom ízlésre vall. Az angyalfejek, a virágok és indák kellemes összhangban egyesülnek. A kehely 1684-ből való és rajta Hann Sebestyén mesterjegye van beverve, a melyet a Hann-kelyhek mindegyikén megtalálunk.

A nagyszebeni iskolát jellemző trébelt virág- szálaknak ritka szép munkáját látjuk e város1 ev. egyházközségének egy másik kelyhén, melynek mesterjegye ] : O. E kehely Johann Ongert nagyszebeni ötvös műve és feltűnik rajta, hogy a talp átmenete a szárba a szokottnál másképen történik, a mennyiben a szokásos lemezt alacsony hasáb sarokkorláttal és áttört oldalsó felületekkel helyettesíti.

Külön csoportot alkotnak a H. S. mesterjegyű kelyhek, a melyek első pillanatra nagy-szebeni mester kezére vallanak. E kelyhek Hans Schwartz műhelyéből származnak és közülök kettő jelenleg a Brukenthal-Múzeumban van. Az egyiken1 2— 1674 évszámmal — túlkarcsú alakja daczára, a trébelési munka finomsága, valamint a cuppakosár virágos díszítményeinek erőteljes rajza ötlik szemünkbe. Hiányzott azonban mesterünknek a helyes arányok

1 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 87. sz. — V. ö. Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 57. és 58. sz. alatt felsorolt kelyheket is.

2 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 72. sz.