Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

s^ás^-ké^di1 kelyhen pedig a cuppa Kosarát hosszúkás hólyagok díszítik.

Mindazonáltal nem tudott teljesen érvényesülni ez a technika. Az indák, a zománoz, a metszett, vésett és áttört díszítések még mindig előnyben részesültek. A 17. század kezdetével azonban a díszítés terén hirtelen változás állott be. E korszak egész tartama alatt, mely mélyen belenyúlik a 18. századba, alig keletkezett egy darab, melyen a tré- belt díszítés hiányzana. A többi díszítési módok, az erdélyi zománcától eltekintve, csaknem teljesen háttérbe szorulnak és ha néha mégis felbukkannak, a gyengeség bélyegét hordják magukon. A művészet életében azonban az ilyen mélyreható tüneményeket nem lehet a véletlen szeszélyének tekinteni. A technika mindig csak valamely művészi felfogás segédeszköze, a mely által bizonyos aesthe- tikai gondolat külsőleg kifejezésre jut. így volt az a román korszakban, a mikor az alak nyugodt terjengőse nyugodt díszítést kívánt, így volt a gótikában is, a mikor a képzelet a legélénkebb gondolatoknak akart kifejezést adni; a miért is, ha azt kutatjuk, hogy mi volt az oka annak, hogy a 17. században a trébelési technika oly nagy túlsúlyra

1 V. ö. Roth : Kunstgewerbe 89. 1.