Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

57

tett szert, a feleletet korántsem abban fogjuk találni, hogy az ötvösök talán nem voltak képesek a régi technikai módszereket alkalmazni, hanem magában az ornamentika szellemében. Mert melyik másik módszer lett volna egyszerűbb és alkalmasabb a renaissance levelei, virágjai és indái, a barok-kor- szak czikornyáj és ívei, a rokoko cartoucheai és medaillonjai számára, mint a trébelés? Hogyan lehetett volna a jelenetek ábrázolása iránti fokozott hajlamot teljesebben kielégíteni, mint éppen ezen technika által ?

De mennél inkább alkalmaznak valamely technikát, annál nagyobb lesz az azt gyakorló kézművesek biztossága és ügyessége. És így a 17. századbeli erdélyi ötvösök is oly mesterien kezelték a trébelést, hogy méltán számot tarthatnak az utókor elismerésére. Még kezdetleges, szinte félénk a s^ás^-budai kehely talpának trébelt díszítése, de nemsokára már biztosabb lesz ez a technika és végre Hanti Sebestyén1 alkotásaiban éri el fejlődésének tetőpontját.

Hann Sebestyén kelyhei 2 a nagy-szebeni iskola

1 Ludwig Reissenberger : Arbeiten des Hermannstädter Goldschmied’s Sebastian Hann. Nagy-Szeben 1884. — V. ö. Roth: Kunstgewerbe J30. s k. I.

2 V. ö. Roth : Hann Sebestyén öt kelyhe. — Arch. Ért. XXXHl. (19)3.)