Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

55

találhatjuk, a melyben a kehely keletkezett és a melyben a stílus tisztasága iránti érzék kihalóban volt és sok műhelyben már teljesen ki is halt.

A díszítésnek negyedik és utolsó módja a trébe- lés, mely abban áll, hogy a díszítéseket a kehely felületéből trébelő kalapácscsal, belülről verték ki. Az így keletkezett domború díszítést sokszor a külső felületen apró vésővel és más aczélszerszám- mal finomabbra kimunkálták.

A trébelést már a 15. század elején gyakorolták, de akkor még csak a kehelytest alakítására szolgált. A nodust és a rotulusokat azonban már a legrégibb kelyheken trébelés útján állították elő, a mihez idővel a trébelt díszítés járult. Ez a technika a 16. század második feléig csaknem kizárólag a nodusra szorítkozik. Itt azonban nemcsak magára a lapított gömbre, hanem a rotulusokra is kiterjed, a mint ezt többek közt egy nagy-eke- me^ei,1 egy apoldi1 2 és egy berethalmi3 kelyhen láthatjuk.4 Egy s^ds^-ddlyai5 és egy 1547-ből való

1 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke j 8. sz.

2 Kelyhek kiállításának J. jegyzéke 32. sz.

3 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke i 66. sz. — Képét Id. Roth : Kunstgewerbe X], tábla 3.

4 Pl. a segesvári, nagy-szöllőfi, szász-magyarosi kelyheken. Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 30., 31. és 180. sz.

5 Képét Id. Arch. Ért. «15. 1., 15. ábra.