Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

47

halmi és a segesdi kehely, továbbá a segesvári1 templomi kincsnek egy kelyhe kétségkívül ugyanazon mester művei.

A késői gótika ezen virágzó korszakában keletkezett ez a segesvári kehely, mely az erdélyi ötvösművesség legnemesebb alkotásainak egyike. Az áttört mérmű, a gerezdes nodus, a cuppa kosarának gondosan elkészített és felette lendületes lombdíszítménye, a talp díszítésének bizonyos egyszerűsége és végül a beillesztett ívszeletek, melyek a talp körvonalait élénkítik és a melyeket az említett segesdi és berethalmi kelyheknél is megtalálunk, mind olyan sajátságok, a melyeknél fogva e kehely- nek különös értéket kell tulajdonítanunk.

Ama késői gótikus kelyhek közé, a melyeken ezt az indadíszítményt alkalmazták, a segesvári2 ev. egyházközségnek egy másik kelyhe is tartozik. A rotulusok alakja ugyan bizonytalan, a mennyiben apró félnemeskövek pótolják, de az indás ornamentumok buja gazdagsága, mely a talpat fedi, valamint a szenteknek apró alakjai, a melyek nemcsak a cuppa kosarán, hanem a szárnak 12 fülkéjében is el vannak helyezve, arról tanúskodnak, hogy mestere elsőrangú díszpéldányt akart alkotni.

1 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 120. sz.

2 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 53. sz.