Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

48

Talpát a szokottnál gazdagabban tagolta és a fél— nemeskövekkel sem takarékoskodott, a melyeket a kehely minden részén alkalmazott. A segesvári templomi kincs kelyhei azt bizonyítják, hogy e város ötvösei tudás és ízlés tekintetében a magyar- országi mesterek közt első helyen említendők. A plastikai díszítményekkel ellátott kelyhek csoportjához tartoznak még a höltövehyi,1 riom falvi,1 2 3 gyula- fehérvárig homoród-darócfi4 és brulyai5 kelyhek.

Az említett kelyhek indadíszítményei vert, metszett és reszelt ezüstből készültek. A munkának ez a módja körülményes és fáradságos volt, a miért is a 16. század elején az ötvösök könnyebb technikára tértek át. Ez az ú. n. metsző technika volt, mely abból állt, hogy vékony pléhsávokat és lapokat ollóval úgy munkáltak meg, hogy a széleket, végeket és csipkézetei visszahajtották, a mi által a gótikus mérmű külsejét nyerték. A plastikai hatást pedig az által fokozták, hogy az egyes leveleket és levélbordákat vályúkkal és hosszanti mélyítésekkel látták el. Ezt a technikát főleg Medgyesen gyako1 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke i 18. és j 56. sz.

2 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 146. sz.

3 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 167. sz.

4 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke <76. sz.

3 Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 177. sz.