Dr. Roth Viktor: Az erdélyi kelyhek stílbeli fejlődése (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1913)

56

körülmény, hogy ezen korból iparművészeti emlékeink nincsenek, teszi lehetetlenné annak elképzelését, hogy milyennemű lehetett azok díszítése, hanem az is, hogy ötvösművességről Erdélyben a 14. század előtt tulajdonképen nem is lehet szó. A műötvösség Erdélyben a gótika fellépésével egyidejűleg honosodik meg és nagyon érdekes, hogy milyen természetességgel és biztonsággal lép fel. Mintha sötétségből, mintha a semmiből merülne fel hirtelen s oly biztosan indul neki a munkának, mintha mindig itt lett volna és mintha hosszú múltra tekinthetne vissza. Az ötvösművek iránti szükséglet a 14. század elején, különösen az egyház részéről merült fel és itt is bebizonyul az, hogy a szükséglet a művészet istápolója.

És most térjünk át az egyes díszítési módokra. A gótikában kezdettől fogva a feliratot használták a kehely díszítésére. A betűszalagok, a melyeket többnyire a cuppára, de a talpra és a szárra1 is alkalmaztak, önálló díszítési módot képeztek; máskép1 2 a renaissance és a reá következő stylfajok korában, a

1 Példája ennek a lemneki kehely. Kelyhek kiállításának 1. jegyzéke 121. sz.

2 Ilyen feliratos kelyhek a táölási (K. k. 1. jegyzéke 148. sz.), nétusi (K. k. 1 j. 175. sz.) és petresi (K. k.l. j. 190. sz.) kelyhek.