Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról - Keszler József: Iparművészeti képtelenségek (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról

és róla egyet-mást elmondok, eleve is kijelentem, hogy azt minden szempontból méltatni alig van módomban. Láttára az etnográfus, a tudós bizonyára azt a kérdést fogja felvetni, vájjon ezek a díszítő formák honnan erednek, hogy módosultak idő folyamán és hogyan terjedtek el. A gyakorlat embere, az építész, a tervező viszont azt kérdezi, vájjon ezek a motívumok milyen esztétikai hatást gyakorolnak, mennyire függnek össze az épület szerkezetével, mennyiben alkalmazhatók, mennyiben fejleszthetők tovább mai építésünkben.

Méltóztassanak megengedni, hogy én is első sorban, sőt majdnem kizárólag ebből az utolsó szempontból szóljak hozzá stílusunkhoz. Figyeljünk meg egy sajópüspöki házat, a mely nagyjában megmutatja, hogy miképen rendeződnek el az egyes díszítő motívumok a többi házakon. A paraszt ház itt is keskeny oldalával fordul neki az utczának. Ilyenformán arczulatát képezi a keskenyebbik oldalfal, rendesen két ablakkal és rajta a háromszögű orom. Az oldalfalnak díszítése (és ez a legjellegzetesebb sajátsága stílusunknak) abban áll, hogy a talapzaton pilaszterszerűen emelkedő alakzatokat látunk, a melyeket azonban nem nevezhetünk pilasztereknek vagy faloszlopoknak, mert rendszerint nem érnek fel a