Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról - Keszler József: Iparművészeti képtelenségek (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1907)

Gróh István: A Sajómenti népies építés díszítő formáiról

>7

találunk ilyen alakzatokra. Régi népies emlékeink majd mind elpusztulnak. A parasztház nem él nagy időt, száz évesnél öregebb nincsen köztük. A vá- lyog, a fa nem bir az idő rombolásának ellenállani. A legrégibb pálmaalakzat a szepességi vitfalvi római kath. templom egyik nemrégiben kihántott falkép töredékében látható, mely Szent László küzdelmét ábrázolja a kunokkal. A háttérben pálmák emelkednek erős törzszsel. Felül a fa megszűnik tör- zsökös lenni és az elmetszésnek helyén leveles ágak erednek és borulnak szerte. Ezt a falképet, a mely a XIV. századból való, eg)' a néphez nagyon közelálló mester festette. Rávall nemcsak az előadás rendkívüli naivsága, hanem maga a dekoráczió is ; rajta a felfelé menő szalagdiszítések közt olyanokat látunk, a melyek a mai felvidéki guzsalyok díszítésével rokonok. A pálma később kivált Erdélyben átmegy a renaissance-kori díszítésekbe is, a mint a keresdi várkastélyon látszik. Meg van azután a XVI

1. és XVllL századból eredő kályhákon is. Később a székely kapuknak lett a pálma legjellemzőbb virága. Másutt nem találtam ezt a pálmadiszítést sehol népünknél. Egyetlen kivételt az etnográfiái múzeumban őrzött hódmezővásárhelyi láda képez, a melyen ugyancsak azt az oszlopos beosztást látjuk, azzal a